Mikor fejezhető be az, ami még el sem kezdődött? Vagyis elkezdődött már jó ideje, csak eddig nem vettünk tudomást róla.

Igen, végérvényesen megérkezett a rendszerváltás. Felnőtt egy újba-másba beleszületett nemzedék, aki a régit már csak szagról ismeri és természetesen jelszavakból. Elégedetlenek. Monogámok. Az erő dominanciáját helyezik mindennek fölibe, ebből nem engednek, látszólag félelmetesek, mert birkák vagyunk (Mi, magyarok!), pedig a gond csak annyi, hogy nem képesek közösségben élni, helyet keresni és találni.

Nincs kisközösség (kollégium, katonaság, focimeccs, babazsúr, usw.), mindenkitől félnek és bezárkóznak. Monomániások lesznek, védekeznek, tehát támadnak. Szavakban, mert tettekben nem szervezettek, de beszervezhetők, mint azt a holnapi 56 fiatalról is tudjuk. (Ismételten csókoltatom Für Lajos édesanyját!) Goló barátom mondaná: "Hangemberek!". Igen, egy darabig - válaszolják a rettentő liberális és antifasiszta műveltek.

Mit művelnek? - kérdezem erre. Nem félve, csak figyelve, nem érdeklődve, inkább undorodva. Dehát a mi hibánk is. Nem kaptak megfelelő nevelést (itt most nem a marxista-leninista tanokra és a Talmudra gondolok), magukra hagyta őket a társadalom, a család, a szomszéd, a pedagógus. Itt tartunk.

Ismét mehetünk a jog oltára elé, hisztériázni, félni és a tövényektől megmentést remélni. De álljunk meg azért egy pillanatra. Sokan vitatkozni fognak velem, de egyetértek azokkal a német jogtudósokkal, akik a "népszellem"-ben (az emberek fejében) keresik a jogforrásokat. Azokból morál és erkölcs adatik egy társadalomnak. Ez alapvetően független (vagy csak kis részben függő) a gazdaság állapotától, itt a társadalom gondolkodása, lehetőségei és korlátai jelennek meg alapkövekként, aztán a kiérlelt értékek mentén lehet kodifikálni. Az meg a törvényhozás és más jogalkotók feladata.

Hogy reflektáljak a retorikára? Nos, mit hallunk a törvényhozóktól? Szellemes és főként demagóg szólamokat. Vannak véleményvezérek és vannak véleményformálók. A tárgyalt 56 fő azonban nem itt hallgatózik, ő torzítottan kapja a "jó és rossz"  meséjét és végső elkeseredettségében cselekszik. Rájött, hogy játékszer, amit eldobnak. Sokadszor, sokadik ember, akire felnézett.

Itt van valahol a tragédia. Nem várhatunk más reakciót tőlük. És a demokrácia alapértékei mentén bármilyen alkotmányellenes tevékenységük kivédhető. Szerencsére. A baj most már csak ott van, hogy nem a védelem, a támadás ellehetetlenítése az elsődleges cél, hanem a megtorlás, a talio elv, a "vérbosszú". Az meg elavult, ugye, mert Hammurappi régen élt és akkortájt jött divatba. A másik megközelítés, hogy így nyárutóra kell az uborkaszezon-kitöltő anyag a médiának a 18.30-as "Jó estét kívánok!"-hoz.

A címet az Edda együttes "Minden sarkon álltam már" c. 1980-as első LP-jének Pataky-Slamovits-Barta trió által írt nótája adta és az emlékkép, amikor a gimis ballagáskor ezt kaptuk a búcsúztató osztálytól utolsó dalként.

Szerencsénk volt, mi még álmodtunk, sokaknak be is jött. A tárgyalt fiúk már nem álmodnak. A gondolataikat és a viselkedésüket megértem. Elfogadni sosem fogom.

A viszontlátásig...