Igaz, csak idegenben. Tette ezt anno a Nagy Háború kirobbanása előtt egy szerb-bosnyák egyetemista is – bizonyos Gavrilo Princip, aki ugyanúgy 19 éves volt, mint Vass Ádám, a magyar futballcsapat legjobbja. Hősünk fogta magát és lepuffantotta Habsburg Ferenc Ferdinánd főherceget és Zsófia grófnőt – akik a trón örököseként arrafelé járva, tiszteletüket tették Szarajevóban. Lett is patália a dologból, véget értek a békeidők. Mivel megvolt a casus belli. Ferenc József (na, melyik körút van elnevezve róla?) egy hónap múlva hadat üzent Szerbiának ’and the show must go on’.

Most csak focimeccs volt. Ezért reménykedjünk, hogy október 8-án nem kapunk hadüzenetet. Sehonnan, senkitől. Ez a Princip fiú aztán elítéltetett és 1918-ban tüdővészben elhunyt Theresienstadtban (ma: Terezin). Itt felidézek egy klasszikust: szinte állandó kommentátorom ezen az ún. halálmódon vérzett el a Vágó-műsorban, a 40 millióért… Nem kérte a kérdést, majd játékon kívül megmondta a tutit. Azé’ büszkék vagyunk rá, ugye?

De térjünk vissza: most Székesfehérváron történtek a dolgok és bár koronázó városként tartatik számon, mégis van remény a békés jövőre. Futball és történelem. Jövő szerdán a törökök ellen lépünk pályára: valamiképp feledtetni kéne a mohácsi meccset, valamint a követő másfél évszázadot.

Más. Büszke vagyok magamra és jogosan. Kínlódva bár, de megfeleltem a Polgári jog 1. vizsgán, úgyhogy felvehetem a következő tárgyat. Ilyentájt szoktam volt megfogadni, hogy az olvasatlanul hagyott kötelező irodalmat bepótolom. Szép fogadalom és általában nem tartom be, de szépen. Nota bene a Mikroökonómiát is utáltam az egyetemen (Úristen, milyen régen volt már?!), bezzeg amikor tanítani kellett: megszerettem. Próbáltam megszerettetni is. Remélem sikerült, rosszat és ledorongolót keveset mondtak rólam a hallgatóim.

A másik dolog, amiért Pécsett jártam arról szólt, amire gondoltam és írtam róla előtte. Jómagam már kitaláltam egy-két továbblépési irányt, de három okos emberrel beszélve további négy alternatíva jött képbe. Súgok: energiapolitika. Ebben van jövő. Elenyésző azon közgazdászok száma, akik ezt potenciális területnek tekintik. Sokan elintézik az „úgyis szovjet gyarmat maradunk” szlogennel. Ami valószínűleg helytálló megállapítás, de nem mindegy a feltételrendszer, az alternatívák számossága.

Vegyük észre – ez volt Fehér János algebra tanárom kedvenc kifejezése, amikor a kéttáblányi számrengetegre mutatott –, hogy a jövőben különböző feltételek mentén a valósulhat meg a magyar energiaimport. Itt – bármennyire is furcsa ez tőlünk – erővel és taktikusan kell fellépnie a magyar tárgyalónak és kikényszeríteni a számunkra legjobb megoldást. Nehéz feladat lesz.

Az energia a működést, az életet biztosítja. Sokat ér és sokat számít. Hogy emlékeztessek a headline-ra és néhány érdekes-szenzációs-tragikus halálesetre-eltűnésre-forgalmon kívül helyezésre: ezé’ már ölnek!

A viszontlátásig…