„Nálunk csak a kamat(y) számít!” Így is hirdethetnék magukat a bordélyházak. Már ha lennének. Mivel anno, a prűd és kommunista egypártrendszer idején, hivatalosan elfogadtuk és aláírtuk a New York-i egyezményt. Ennek folytán nem lehet a piroslámpa kinn az ablakban. Nincs is. Attól még sokan tudják a potenciális befektetők közül, hogy hol kéne kinn lennie.

De ugorjunk neki egy másik oldalról is. (A lányok is szeretik és megérdemlik a változatosságot!) Törvényalkotóink fejében már megszületett a gondolat, miszerint alkalom adtán, számlaképesnek kell lenni. Hogy is nézne már ki, ha otthon az asszonynak nem tudnánk a távollétet és az akut forráshiányt kp-s számlával igazolni? Ha már számla, akkor kell TEÁOR és SZJ szám is például, amire hivatkozunk. És innentől már csak egy lépés a (PSZÁF által is elismert) pénzügyi szolgáltatási tevékenység engedélyének megszerzése.

Sosem értettem, hogy miért kell marketingasszisztenst képezni minden önként jelentkező ledér hölgyeményből? (Ráadásul a szakképzési hozzájárulásból.) A marketingasszisztens gyanús, már majdnem titkárnőt (Gizikét) jelent otthon, anya szemében és fejében. A Gizike pedig sokféle dologra használatos, ugye. A legkevésbé titkárnőnek. Bezzeg, ha befektetési tanácsadóról van szó! Az már nem bűzlik annyira. Maximum a parfümtől.

Bizony Gounod Faust c. operájában, jól éneklik: „Eladó, az egész világ!” Ebben az esetben befektetésként húst veszünk, majd rövid gimnasztika keretében megforgatjuk a pénzünket (is). Sokan próbálták, sokan próbálják, sokan a jövőben próbálják majd ki a befektetők közül. Ősi rítus, egyfajta pótcselekvés. Bizonyít magának a férfi, hogy férfiból van. Rossz esetben még el is hiszi a bizonyítást.

A szolgáltató meg szolgáltat, rutinból, gyorsan, döntően kényszerből. A szabályozás pedig sosem volt és sosem lesz járható út. A szokásjog ez esetben felülírja az írott jogot. Legalábbis lerontja azt. Ehelyütt meg – adásvételről lévén szó – a befektetés és megtérülése nehezen számosítható, mérhető, értékelhető. Akinek teccett kipróbálja újra, akinek nem, az pedig lemond erről a befektetési formáról.

Javallom felvenni a szótárunkba a szexturizmust. Ugyanis terjedőben van, legénybúcsú (bachelor party) címén. Jellemzően angol fiatalok, 3-4 napra Budapestre jönnek, kivesznek – napi 40-80.000 Ft-ért – egy üresen álló belvárosi lakást. Eztán megkezdik a befektetési szolgáltatások felkutatását. Hacsak nem kapják készen a csomagjukhoz...

Na, most légy büszke David Ricardo! Biztos, hogy a londoni City a világ pénzügyi központja?

A viszontlátásig…