Merthogy szakálla van. És Mikulásnak hívják. Általában. De ezt kultúra, etnográfia, filozófia, ideológia, diktatúra válogatja megfelé. A világon sokfelé, körbe-körbe. Nem is lenne ezzel baj, csakhogy akkor is jön, ha nem hívják. Apasztva a pénztárcát, fogyasztva a rénszarvast.
Julcsi is kitalálta, hogy mi kell neki a fehérszakállú pirostól. Ember tervez, a lánya meg áthúzza – gondolhatnám a történtek alapján. „Apa, egy pónit kérek!” Velős és célratörő kifejezés. Summázat a december 6. napi elvárásairól. Sosem állítottam, hogy egyszerű gondolkodással bír. Erről most sokadszor és ismételten megbizonyosodhattunk. 
Igaz, hogy (kisgyermekként és lelkes autóskártyásként), Karácsony tájékán én is egy Lamborghini Diablot láttam volna szívesen az álló és nem kidőlt fa alatt. De legalább magamban tartottam szerény (ámde icipicit több lóerős) kívánságomat. 
Tehát a feladat adott volt. És láss csodát: mégis találtunk megoldást az anyjával együttműködésben. Kapott pónit, nem élőt, de legalább baromi drágát. Hja és rózsaszínű. De legalább párduc lenne. Akkor tudtam volna egy kis Henry Mancini zenét aláfesteni.
Így is öröm van, hál’ Istennek. Sógorom egy hétig még köpködi a szakállmaradványokat, aztán visszaáll minden a rendes kerékvágásba. Julcsi örül és rajzolja a póni házát. „Mert nem szereti a póni az esőt, apa. Vizes lesz és megfázik!” A futball EB vége felé majd elmajszolgatom az utolsó csokimikit is. És akkor megugrottuk ezt az akadályt is.
Ezután jön még az óvodai Miki, meg a céges Miki, a mamis-papis Miki, meg a Fenyő Miki. Aztán itt a Karácsony. Csodálatos dolog látni a lányom őszinte boldogságát. Aki már megtapasztalt ilyent, a saját gyermekét csodálva, annak nem kell magyarázni.
Minden időt és bármilyen fáradtságot megér. Látni és érezni. Bármely szülőnek. „Mert az nekem jó!” – hogy így végezetül ismételten a klasszikust idézzem …
A viszontlátásig…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SZILÁGYI LÁSZLÓ 2007.12.06. 08:58:47
"Csodálatos dolog látni a lányom őszinte boldogságát. Aki már megtapasztalt ilyent, a saját gyermekét csodálva, annak nem kell magyarázni."-Nekem se kell, örülök, hogy örültök, tényleg...., komolyan...
Liberté_73 2007.12.06. 15:08:39
ajánlom becses figyelmébe a klán leányzótagjainál jól bevált minipónit
(www.jateknet.hu/index.php?main_page=popup_image&pID=1610&zenid=8f0e598cd919fca658672939270c90f4)
+ egy idézet: "we chose the selective annihilation of mayors and gov't officals, for example we create a vacuum and then we fill that vacuum, as popular war advances. peace is closer"
faith 2007.12.11. 08:53:08
Az én kislányom karácsonyra agyanszárnyakat kért amit lehetlen teljesíteni, de véleményem szerint a több 100 e forintos ajándékok is gyorsan kiüresednek és devalválódnak.
Könnyű lenne az együtt mozdulás és egymásban élés örömét kiváltani egy anyagdarabbal, ez a karácsonyi forgatagban mindig elszomorít amikor a tömegben a lökdösődés közepedte a totális közönyt érzem az ott közlekedő individumokban (sajnos nem tudok jobb szót találni...).
Szt Miklós püspök is annak idején Antiochiában a 3 lány ablakába tette a kis pénzét hogy segítsen rajtuk. Ehhez a segíteni akaró anonimitáshoz nincs sok köze a mai csokoládéfigurák tömkelegének. Minden kommersszé válhat és nagy a kísértés hogy ránk is hasson ez a csordaszellem ebben a forgatagban.
Mi lesz 15 év múlva amikor gyermekeink felnőnek és a B oldal is már kezd a feléhez érni? Milyen lesz akkor a karácsony? Akkor is kell világítson bennünk a fény! Most ezt gyermekeink szeme tükrözi vissza. Akkor az igazi ha kisgyermek is felfedezi az örömét bennünk.
Ne haragudjon rám Mr Lansky hogy kicsit emocionálisra sikerült a hozzászólásom, de mélyen át tudom érezni a postjában megfogalmazott gondolatokat.