valami ilyen mondattal kápráztatta el a Nagyérdeműt anno Mark Twain. És milyen igaza volt és lesz.

Mostanra aztán elszabadult a jegybanki beavatkozási kényszer. Mindenki befolyásolni akar (tőzsdét, árfolyamokat, meg talán még az alsógatyáját is). 1929-ben is ingatlanon bukott a buli, most is jelzálogingatlanon remeg mindenki. Okkal, ok nélkül? Hamarost kiderült, habár valakinek le kell nyelnie a békát és a veszteséget is egyaránt.

Erkölcs és jellem motivál sok mindent a pénzpiacokon, és sajnos sok helyütt az ostobaság dominál a befektetői körökben; sok ostoba pénz, sok ostoba embertől vándorol ide-oda. Aztán jön egy kis unga-bunga és mindjárt mindenki leértékeli és eladja a likvid papírjait, oszt’ menteni próbálja a menthetőt. A jegybankok meg győzik pumpálni a pénzt a piacra, a likviditás fenntartása végett. Nem egy bonyolult kör, de megúszni sem lehet a veszteség lenyelését. Akárcsak a dioxint, hogy napi példával álljak elő. A guar-gumiját nekijje!

Julcsi ma felült a pónilóra! Ez történt délelőtt. Teljesen természetesen viselkedett, nem erre számítottunk. Szépen, peckesen sétálgattak 20 percet Mazsolával (ez a ló neve), aztán a maga természetesen módján letudottnak tekintette az „első lovaglást”.

Kijelentette, hogy jön még, majd fizettem és mentünk. Hja és közben az anyjával ledöbbenten álltunk a tény előtt. Reggel kijelentette, hogy lovagolni akar, majd a szót tett követte és lőn. De ezen még gondolkodom egy kicsit.

Tavaly barátaimmal New Yorkban, (NY, US) ünnepeltünk az X. születésnapot (meg kell adni a módját!), ez most csak eszembe jutott, mivel imádom azt a várost. A közeget, azt a létformát.

Minden része eltérő és mégis minden része ugyanolyan. Inspirál, hívogat, befogad és elenged, de mindig visszavágysz. Furcsa egy dolog, valami megbabonázó van benne. Ez természetesen (vagy mégsem?) nem azt jelenti, hogy nem szeretem a hazámat (persze bele lehet ezt is magyarázni, teszik is sokan!), hanem azt, hogy az ott másért szép.

Jó ideje nem érdekel a tűzijáték, nem látok, nem érzek benne semmi felmagasztalót (hamburgertől a koronáig már mindent megrajzoltak!), drukkolok is hogy essünk túl a dolgon mielőbb. Ez is egy tény. Emberek sok esetben ilyen „ünnepekhez” kötnek életszakaszokat, periódusokat értelmeznek, aztán így jól érzik magukat. Valószínűleg emiatt ki nem állhatom az újévi (szilveszteri) mulatságokat. Én nem vagyok ilyen. Punktum.

A viszontlátásig…