Tudom, lerágott csont a „következmények nélküli ország” szöveg, de azé’ álljunk meg egy szóra, a la Grétsy László.

Van szerencsém (?) ismerni Pimper targoncás-tanulmányos urat. Volt ő már minden, de legfőképpen és folyamatában egy pojáca, erősen túlméretezett arccal. Tulajdonságaival erősen hajaz a fentebb felsoroltakra. Nincs messze a pillanat, mikor újra megjelenik a magyar informatika egén.

Persze az is lehet, hogy akik odakerülnek a vélt-valós tűz közelébe ripsz-ropsz elhiszik önmagukat. Túlgondolják a fontosságukat, aztán csinálják a csinálnivalót, ahogy tudják.  Törvénytelenül, a jogszabályoknak való bármilyen megfelelés nélkül. Etikáról és erkölcsről itt és most nem ejtenék szót. Mások sem teszik.

Idekívánkozik hosszúbájtos APEH elnökünk bonmot-ja az alkotmányos jog és a hülyeség kapcsolatáról. Igen ám, de jobb helyeken eszes és dörzsölt emberek játsszák el a hülyét. Ricsinek egyik sem jött össze. Itt állunk az alagút bejáratánál. Besötétedett.

Olvasom az ütős kommunikációs stáb összeomlásáról szóló híreket. Elégedetten vigyorgok. Ki mit szakít, azt szagolja. Ezen van mit szagolgatni. Most akkor véget ért Az elnök emberei c. sorozat? Ugyanis Josh, a helyettes kabinetfőnök leszerepelt. Biztos rossz volt a forgatókönyv.

A vérlázító fázison már túlestem, most éppen a röhögősben vagyok. Közben pedig várom, hogy mikor tölthetem fel 90%-ig az Áfa-kasszát. Azzal a nemes állampolgári céllal, hogy boldogsággal töltsem el a pénzügyminiszter urat és – nem mellesleg – a kormánynak jusson targoncáscégtől tanulmányra, vásároscigánytól magas hozamú befektetési alapba, oktatási minisztertől májkroszoftra, fülbevalóra és beléptető kapukra, usw.

Új Magyarország. Benned van. Csak ki ne hányjad...

A viszontlátásig...