Intro. Molotov-koktél versus könnygáz spray. Ügyészségi nyomozati munka versus Magyarok Nyilai Felelősséget-vállaló Elmebajos Galeri. Terrorcselekmény versus hőstett a nemzetárulók ellen. Neonácik versus anarchisták.

Szóval megvolt a felvezetése és mégis: elfogadva. Újra. Az „egészségpénztáras” törvény. Ergo: a T. Házban nagy a vigalom. Megy a kólával koccintás, Horváth Ági ropja Kökény et.-val, Mikola keserédes mosolya privatizációra ösztökél néhány fideszes polg.mestert, Szili pedig csak kongatja, kongatja. A harangot. Vajon kiért szól?

A normalítás totális csődjéért. Kívül unatkozó bontogatók, legózó karhatalmisták, némi csípős érzülettel a kezükben. Állítom, hogy kár volt elhinni, hogy tudunk normálisak lenni. Nem tudunk. Sosem leszünk képesek rá! Kongass csak, Kati! Ennyit még megérdemlünk.

Úgyis ma volt a betegek napja. Örvendjünk együtt, hogy másodszor is megkaptuk az egészségügyi reformot. A nyakunkba. Egyhamar nem fog kiderülni, hogy megérte-e. És igazából ez senkit nem is érdekel. Ott bévül sem és itt kívül sem. A rutinjaink, a technikáink nem módosultak.

Nagy összegben fogadnék arra, hogy amennyiben a mai napon a „Villamosok zöldre festéséről” szóló törvényjavaslat elfogadásával foglalatoskodott volna képviselőink hada, akkor is itt tartanánk. Mi az, hogy zöld? Annál inkább sárga vagy ciklámen. De nem zöld! Még a világoszöld sem. Méregzöld? Ugyanmá’! Semmi értelme.

Hogyan tovább? – kérdezné ekkor egy jóravaló stratéga. Itt és most nem állja helyét a kérdés. Fogadjuk el, hogy rövid időn belül ismét elmeháborodottak gumiszobájává változik a Kossuth tér, megint el kell húzni Budapestről, ha némi nyugodalmat szeretnénk.

Azok lesznek bajban, akik vonattal mennének, el innen messzire. Nem biztos, hogy időben elindulhatnak. Hív a vasút, áll a MÁV. Akkor, amikor szükség van rá. Ha törvényes, ha törvénytelen. Felelősség nuku, mindenki azt szidja, aki nem áll éppen mellette a mikrofonba hablatyoláskor.

Megint jőnek, kopogtatnak. Riogatnak. Népszavaztatnak. Tüntetgetnek. Oszlatgatnak. Ez az ország tényleg beteg.

A viszontlátásig...