Feljött Budapestre, aztán megmondta a frankót. Bele az index.hu diktafonjába. Bizony jó mulatság, férfimunka volt: a szél elvetve, jöhet az aratás.
Tegnap éjjel felkerült egy cikk (interjú), melyből „nekem már úgyis mindegy alapon” megtudhattuk mindazt, amit eddig csak sejthettünk. Most éppen Milecz Zoltántól. Gyorsan jött is a reakció. A kormányszóvivő elhatárolódik, a jogászok vizsgálódnak, ahogy ilyenkor lenni szokott.
„Miről is beszélt?” – morfondíroznak most sokan. Meleg otthonukban, ezen a szeles, csípős, mégis szikrázóan napsütéses vasárnapon. Újabb lejárató-kampány? Fölösleges füstölgés? A „nemmel szavazó” Karsai kicsinyes bosszúja? Mennyiben valós az érintettség? És ki(k)nek az érintettsége? Nem tudhatjuk, csak sejtetik velünk. Egy dolog biztos azonban: ezek a módszerek (olajszámlázás, öngyilkosságnak álcázott kivégzések, pisztoly a szájban fenyegetés) divatosan voltak abban az időben. Sőt, előtte és utána is.
Az viszont nehezen azonosítható, hogy miért most és miért így kellett felrakni a régi lemezt. Slágermúzeum vagy „Önök kérték!”? De ki kérte? Kinek az érdeke, cui prodest? Fejben lapozok vissza a naptáramban. Bombasztikus bejelentés kevés volt. Akkor is hallgattak a legnagyobb pártok korifeusai. Mindenki vár. Megvárja, hova futja ki magát a dolog.
Olajmaffiás perekben a mai napig nem sikerült senkit elítélni. Lassú a magyar büntetőbíráskodás. Az igazságszolgáltatás. A bírók húzzák, amíg tudják. Nehogy őket húzzák, amíg bírják. A bizonyítékok pedig elévülnek, nem elégségesek. Valahogy soha nem sikerült „a bizonyítékok egymásba kapcsolódásával létrejövő zárt lánccal vitathatatlanná tenni azt, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el”.
Aztán marad az értelmezés, a magyarázat, a füstölgés. A félreértelmezés, a félremagyarázás, a Blikk címoldal. „A többi, néma csend.” Hamlet, dán királyfi utolsó szavai közhelyként is idevalók. Lehet, hogy ez volt a végakarata. A néma csend. Lehet. Ebben (is) különbözött az interjúalanytól. Hamlet igazságot, a viharsarki úr pedig békét akart. Saját lelkében.
Ne kárhoztassuk ezért, így látta jónak. Igazsága márpedig van, úgy ahogy másoknak is. Sokféle igazság működik és működhet. A kérdés mindössze annyi, hogy melyik igazság a hangosabb. Olimpiai év lévén - melyik a gyorsabb, a magasabb, az erősebb. Citius, Altius, Fortius.
Fújhat szél, jöhet vihar, Justitia bekötött szemmel is jó nő. Marad. Maradjunk ennyiben. A többiről úgysem tudhatunk biztosat.
A viszontlátásig...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SZILÁGYI LÁSZLÓ 2008.02.18. 07:20:11
onkritikus@hu:-D