Nyomják a fülembe, szemembe, hogy írjak már valami újat. Sokakat irritál Lali király. Engedek az akarathajlító kényszernek: vasból van a szív, sajtból van a hold. Nomeg a napocska. Julcsi jele az oviban.

Erről jut eszembe, az enyém a szánkó volt. Sokáig komáltam a szánkózást, aztán a felső tagozat egyik telén, Gábor barátommal közösen csúsztunk le az egyik lankás domboldalon. Landolásunk módfelett különösre sikeredett: azóta nem ülök elől a szánkón, sőt nem is szánkózom. (A képernyő alján most megjelenik a „16-sárga körben” jel!)

Végállomásunk ugyanis egy szénakazal volt, ami (nyáron és lányokkal) más emlékeket is idézhetne, de számomra csak a fájdalom okozta sokk maradt. Gábor jobb combját végighasította egy ottfelejtett kasza. (A hentes-mészáros mesterek sem csinálnák jobban!) Plasztikus látvány volt, egy impresszió, kevés vérrel, csontig kinyílt a combja, jól elkülöníthetőek voltak a szalagok, izomzat, csontok, ízületek. (Korábban írtam már, hogy katonaorvosként akartam szolgálni és dolgozni, gyógyítani, ilyenek.)

Gábor nem „élvezhette” az emberi anatómia okozta látványosságot: azonnyomban elájult. Vittük az orvoshoz, húztuk-toltuk a szánkón. Prompt beszállították Szekszárdra. Örök nyomot hagyott testén és mindannyiónk lelkén az a téli szánkózás. Valahol ezért nem szeretem a telet, furcsa, titokzatos és veszélyes. Rossz kifejezés a titokzatos, inkább titkolózó. Alattomos és sunyi. Azokat meg ugyanúgy nem komálom (egyszóval: rühellem), akárcsak a kígyókat és a patkányokat.

Szóval nincs nekem bajom semmivel, bezzeg ezektől megjön a herótom. Pluszban a hungarocell nyiszálástól, reszeléstől. Füleim ezt a frekvenciát nem tudják elviselni, magyarán őrületbe lehet kergetni vele. „Mert ez műanyag!” – és minimális benne az igazi. Ez nem tesz boldoggá, nem szeretem a művit, legyen az akármennyire művészi, kvázi-létező, illetve életképes. Valódi legyen és igaz. Másként nem megy, vagy csak azt hisszük, hogy megy.

Amit szeretek (hogy végre átforduljak pozitívba) az a tavasz, víz, erős színek, vidám és őszinte emberek. Akik bármennyi és bármekkora hülyeséget tesznek, nem tudnak szabadulni a szeretetemből. Ugye milyen szar lehet nekik? Vagy mégsem? Karácsony Benő Napos oldal című regényét is szeretem. Ajánlom mindenki figyelmébe. Az enyémet lenyúlta Dávid, azóta sem adta vissza.

Jó fej, mi? Az élet napos oldala. Van ilyen. Van másmilyen is. Rajtunk múlik, hogy melyik (f)érhet hozzánk.

A viszontlátásig…