Ami késik, az jön...

Lányom bejelentette, hogy: „Apa, jön hozzánk Máté locsolkodni!” Együtt a Húsvéttal. És még locsolkodni is akar? Számítottam valami hasonlóra, de hogy ilyen hamar..., na, azt már nem. Álljon meg a fáklyás menet! Hic et nunc.Első nekifutásból próbáltam viccesen…

A múltat végképp eltörölni. Nomeg a jövőt is. Arról most nem nyitnék vitát, hogy kik mennyenek a picsába, mert kevés foganattya lenne. Láttyuk még a tévében párszázszor. Az elkövetkező napokban, években. Jobbrul is, balrul is. Ez csak attól függ, hogy mikor és honnan veszik…

Három piros lámpa. Csendes kampány után jön a kampánycsend. Nőnapon. Ez ám az igazi! Jól koreografálnak pártjaink. Lenyugodott minden, virágzik a virág, néhány helyen esett az eső, mitöbb: gólyát láttam útközben hazafelé. Renoválta a fészkét, suvickolt az örökös érkezte…

Mármint a poszt. Kikaptam, mint kisgyermek a lekváros kenyér falhoz kenése után. Aszondták – és be kell valljam, volt némi igazságuk benne –, hogy láccik, ami láccik. És érződik, ami érződik.Vagyis: nem vagyok formában, hangulatban, tréningben. Ez utóbbi csak rész.…

Ennyiért vásároltam meg az egyik kedvenc magyar filmemet dvd-n. Egy benzinkútnál. Aztán jól meg is néztem. Ha már olcsó, akkor legyen gyors.Bevallom: sokadikra is teccett, pedig régen nem láttam. Azt most juszt sem írom le, hogy melyik alkotásról van szó, hadd maradjon meg…