Szupergáz. Vagy nevezzük inkább ultragagyinak? Két napja ezen röhögök, ugyanis az m1-en esténként nyomatják Jack Bauert, aztán repetitio est mater studiorum. Bekapcsolom, aztán látom, hogy Bényi Ildikó rám mosolyog és elmondja, hogy mit is akartam látni.
Jön a matyómintás népies plüntyögés és az Ajánlóban feltűnik néhány számomra és a magyarok milliói számára tök ismeretlen sztár, akik CNN-es képernyő-bottomos gördülőszöveges kommentárjával körítetten előadnak valami nagyformátumú operett csasztuskát. A felvétel valahonnan a 60-as évek közepéről való, a vágások és a kameramozgások frenetikusak, bombasztikus élmény az egész műsor.
A legnagyobb poén az, hogy „bivalybasznádi Szömörce Gizike néninek kíván boldog 127. születésnapot 32 unokája és Lajos sógora”. Képzelhetik, Gizike nénit! Rögvest eldobja a járókeretet és táncra perdül, az idősotthonban pedig semelyik ápoló sem érti mivégett a nagy vigadalom. Örök érték, Önök kérték. „A műsorban a mai slágerek mellett számos olyan kabarérészlettel, dallal, avagy prózai művel találkozhatnak a nézők, amelyek mára televízió-történeti jelentőségűek lettek” És ezt még valaki el is hiszi? A mai adásban Kovács Kati playback-egyvelege és Demjén Rózsi „Hogyan tudnék élni Nélküled” c. slágergyanús szerzeménye volt a mai sláger. Kac-kac-kac.
Akkor már inkább a 101 magyar népmesét adnák, talán abból is kijön egyévnyi műsorfolyam. Habár lehet, hogy valaki lenyúlta az archívumból. Örök érték, Önök kérték. Persze, most mondhatják erre, hogy szegény ember vízzel főz. Én meg azt mondom, hogy inkább ne főzzön, hanem igya meg hidegen a vizet, attól mégis egészségesebb marad. Hogyan tudnék élni Nélküled? Örök érték, Önök kérték.
Bevallom eddig könnyen ment nélküle, még Menyus (Menyhárt János) gitársiratása sem kellett ahhoz, hogy elviseljem a műsor hiányát. A műsor 1970-ben indult a párt tévében, ötletadója Buzáné Fábry Éva volt. Nagy munkásmozgalmi ünnepek alkalmával tűzték műsorra és sokan elhitték, hogy amit ők jól megírnak levelükben a „nagy magyar mesemondónak”, az úgy lesz leadva adásban, sőt a valóságban is. (Ennek kifigurázását hallhattuk anno a Felvonulók kérték! c. paródiában: „Mit kérsz Te szemét?”)
Tamási Eszter zseniálisan vezette a nézőket és a műsort, hogy mit is kértek. A feladatot Bényi Ildikó örökölte. Gyenge utánzatnak bizonyult, ezért gyorsan bedobták a hírműsorokra jellemző villanyújságot alulra, így már senkit sem kell meggyőzni arról, hogy ki és mit kért valójában. A tömeg örül, van cirkusz, akad kenyér is.
És megírhatja mindenki az Szabadság tér 17-be, hogy megemelték a gáz árát és különben is a „barométer esőre áll”. Kálmán Imre Csárdáskirálynő operettjének az egész Kárpát-medencei magyarságot megszólító betétdalát előadja a nemzet primadonnája: Honthy Hanna. Hogy miért? Mert ez örök érték. Nomeg Önök kérték!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SZILÁGYI LÁSZLÓ 2008.07.16. 13:17:14
Tudom, nem az adóforintból megy, de azért Hofinak igaza van : "Ez egy zárt osztály. Én zártam be. nehogy a sok hülye kintről bejöjjön."