Mindháromhoz volt szerencsém már, most mégis leragadnék az elsőnél. Annak idején, a (h)őskori ’80-as évek Pécsén működött a „megtűrt” Huszárik Mozi. Többször idehivatkozott kommentelőm erről hosszú és mély értelmű fejtegetéseket tehet – lévén az ő közművelődési titkári funkciójához szervesen hozzátartozott az „intézmény” – de ezt az örömöt hadd hagyjam meg és foglalkozzam inkább a filmre találásom hőskorával.

Kis falunkban, ahol felnőttem gyakori mozilátogató voltam, Pál Pista bácsi volt a gépész, Edit néni (a felesége) pedig a jegyszedő. A moziban néha furcsán éreztem magam, ugyanis jó falusi szokásként itt is előre foglalt, állandó helyek voltak, mint a temetőben. Csornai Laci fixhelye ugyanúgy biztos volt, mint Miklai Janikáé, aki csökkent értelmi képességei mián a Kóma c. filmről azt hitte, hogy a kreált rokonsággal „megáldott” komákról szól.

Volt egy bája ennek a mozinak, mintha csak Giuseppe Tornatore: Cinema Paradiso-ját éltem volna át. Azt viszont többen is furcsállották, hogy az (akkor még nem) Oscar-díjas Mephistot csak én néztem végig. A többiek hazamentek. Mai fejjel már lehet, hogy én is így tennék. Jött a középiskola, egyre több megjelenés a Huszárikban. Először a csajok miatt, majd – immáron egyetemi polgárként – buliból, barátságból, jólérzemmagamból (is). Aztán végül a filmért, amit éppen vetített a „Sziszi”.

Múlt héten valamelyik este bekapcsoltam a tv-t a szállodában és láttam Martin Brest Éjszakai rohanás c. remekének záró képsorát. Ötpercnyi káromkodás után (ti. miért nem tudtam, hogy leadja a kedvenceim egyikét a tv2!) elhatároztam, hogy istenuccse megszerzem DVD-n. Mára kiderült, hogy augusztusban adják ki, de sebaj: legalább beszélgettem egy jót (DVD-guru) Zsolti barátommal ezekről a „szeretem, pedig nem komoly és művészi: mégis profi” filmekről.

Innét indultam a billentyűzethez, összeszedni – nem a Tarkovszkij vagy Bergman, Fellini vagy Fassbinder, Bunuel vagy Godard, Huszárik vagy Jancsó (bocs a kifeledett klasszikusoktól) filmművészetet, hanem – szorgos-iparos kedvenceimet - természetesen vállalva, hogy újfent kifelejtem valamelyiket (zárójelben: imdb.com user rating). Pedig az baj lenne, mert egy „ütős” filmet csúnya dolog elfeledni. De így van ez a színházzal és Zsuzsikával is…

• Bereményi Géza: Eldorádó (1988) (8,7)
  
• Bryan Singer: Közönséges bűnözők (1995) (8,7)
• Joel Coen: A nagy ugrás (1994) (7,4)
  
• Kevin Smith: Képtelen képregény (1997) (7,5)
• Martin Brest: Éjszakai rohanás (1988) (7,5)
  
• Michael Bay: A szikla (1996) (7,2)
  
• Oliver Stone: Tőzsdecápák (1987) (7,2)
  
• Quentin Tarantino: Kutyaszorítóban (1992) (8,4)
  
• Robert Altman: A játékos (1992) (7,7)
• Sergio Leone: Volt egyszer egy Amerika (1984) (8,4)
  
• Stephen Frears: Pop, csajok, satöbbi  (2000) (7,6)

A viszontlátásig…