Rájöttem, hogy hülyeség a vizsgaidőszak. Ki nem állhatja egyik fél sem. Beszéljünk itt akár a tanárról, akár a diákról. Számot adni és számot venni virtuális és ráadásul pillanatnyi tudásanyagról: elég szánalmas történet.

Ráadásul így télvíz idején még a Karácsony is közelg, oszt' innentől megette a fene az egészet. Tegnap is elkóvályogtam vizsgázni, tanultam is, érdekel is, a diplomamunkám is ebből készülődik, aztán mégsem mentem be az írásbelire.

Kérdés: Miért és hogyan lehet átfogó tudást mérni (szigorlat lényege) egy tízkérdéses, 40 perces, "azt akarom tudni, mint nem tucc" jellegű dolgozattal. A választ nem kell megadni. Benne van a kérdésben.

Továbbmenve a másik oldala sem könnyebb a katedrának. Ugyanis baromira és semmi kedvem meghallgatni azt, amit úgysem tanultak meg, ergo mindkét fél szenved. Lehet ezt úgy felfogin, mint szerepjáték, enyhe jóindulattal nevelőcélzata is lehet, de tudástöbblet az biza' nem származik belőle.

Megoldottam ezt is, legalábbis dühöngtem egy kicsit, aztán mehetek is vissza felkészülni a jövő heti Polgári eljárásjog írásbelire. De legalább a hó nem esik és a Télapó is hetedhét határon túl szánkázik.

Hogy miért kell az évvégének ilyen kötelezően választható tantárgyként viselkednie? Erre sosem fogok rájönni...

A viszontlátásig...