Ami késik, az jön...

Interjúrészlet. Hajóssal csinálta minap a Figyelő, aztán a vége olymértékben stimmel/klappol/smakkol, hogy akár jómagam is mondhattam volna - színezve a posztot némi nagyképűséggel. Merthogy ez van, valahol velem is. Jelen szituációban, gondolkodva a jövőről, figyelve a jelent, várva és várakozva. Tessék!

FigyelőNet: (...) És a jövőd?

Hajós András: A jövő most kezdődik!

FN: (...) meddig leszel ilyen vicces ember? A (...) munkád nem tudod, hogy hova fog vezetni? A (...) nem tudod, hogy megszűnik-e?

HA: Én most így élek. Nem is vagyok jól! Egy szóval sem mondtam, hogy jól vagyok! Ebből a szempontból iszonyú szarul vagyok. Most nem az én kezemben van a továbblépés. Volt már ilyen időszakom, és akkor elkövettem azt a hibát, hogy Zrínyi módjára kirohantam – rossz irányba. Ennek nincs értelme, annál már okosabb és tapasztaltabb vagyok.

FN: Most akkor várakozol?
HA: Most várakozás van, megőrülök tőle. Ha valami nem nekem való, akkor az a várakozás. Engem el kellene vennie egy milliárdosnak feleségül, de úgy, hogy nem akar velem szexuális életet élni. Annak én lennék az olyan cicája, aki ötletel, ő adna rá 250 milliót. Ha nem jött össze, akkor csak azt mondaná, hogy „Na, Mucikám, de hülye vagy, hát megmondhattam volna, de nincs semmi gáz.”
Néha szokták gengszterek lapogatni a vállamat, hogy csináljunk éttermet, de már a tízedik percnél azt érzem, hogy ez nagyon rossz lesz, mert aki a vállamat lapogatja, azt én megütöm, de ha ezt megütöm, akkor ezek megölnek, úgyhogy nem lesz jó ez az étterem.
Aztán szoktam arra gondolni, hogy csinálnék ilyen humbug (...) projekt izét, és mennék a cégek vezérigazgatóihoz, akiknél haknizom. Szerezhetnék egy ilyen fejőstehenet, és eladhatnám neki ezeket a szar hárombetűs amerikai hülyeségeket.
Még csak nem is vetem meg egyik lehetőséget sem, de sajnos nem mennek, én ehhez béna vagyok, és csak értelmes dolgot akarok csinálni. (...)
 

Nincs mit hozzátennem. Talán csak annyit, hogy köszönöm!

A viszontlátásig...