Ami késik, az jön...

Hivatalos vagyok oda én is, el is megyek. Lévén egy jó barátom próbál – nagy kínok közepette – búcsút mondani legénységének és eljátszani a gondolattal, hogy benőtt a fejelágya. Furcsa, hogy az ilyen rendezvényeken általában az indirekt bizonyítás a bevált…

Énekelte anno a Voga-Turnovszky duó, KISZ KB engedéllyel a zsebében – és mondanom sem kell talán, hogy pécsi, méghozzá a Tanárképző Főiskolán megszerzett gyökerekkel. Muzsikáltak még szebbet-jobbat, olyat is, ami akkor járt és jut(hat)ott az ifjúságnak, nekem tegnap mégis…

„Mitől ez az exhibicionizmus?” – kezdé megismerkedésünket egy újsütetű, mégis már régien ismertnek tűnő ismerősöm. És valóban, a kinyílás megköveteli a páncélzat magunkra aggatását, merthogy nehogymá’ a csík húzza a repülőt, beszélgetőtársunk…

régen vettem a fáradtságot, mert most fáradtságnak tűnik. Talán kedvtelenségnek, talán mondanivaló hiánynak. Mondhatnók írni a semmiről is lehet, a valamiről pedig sokszor fölösleges beszélni. A differenciált értelmezések mián. Ahány ember, annyi baj legyen, és…

álmos vagyok. Történt, hogy tegnap este Péterrel megjártuk a Rogán utcát, igen azt, ahol majd ő sétálni fog, aztán szomorúan állapítottuk meg, hogy a magyar építőipar alulteljesít, vagyis felül: a határidőt. Ostoba ember módjára bekapcsoltuk a Search funkciót, méghozzá…

jókedvem van. Pedig tegnap úgy kirúgott Bünti Ági büntetőjogból, mint szódás a lovát. Igaz, ezt az élmény megosztotta még rajtam kívül az összes többi vizsgázóval. Nem éreztem magam egyedül, a kedves tanárnő is biztosan így van ezzel.Aztán majd jön a következő vizsga,…

öröm van. Lévén eljutottam az első hivatalos ütőhangszeres tanórámra. Nehéz volt megtalálni, de megvan. Végre és valahára. Írom Vég(h)re, merthogy így hívják a dobtanárt, keresztnévben pedig a Balázs jutott osztályrészéül.Nagyon kedves ember és látszik, hogy ért ahhoz,…

megkaptam a magamét, aszondták (legalább hárman), hogy szomorú lett a blog. Elgondolkodtam talán kicsit, de sebaj, azt is kell valamikor. Egyébként visszavágásként csak annyit, hogy nem vágok vissza, mert fölösleges és cinikussá tenne. Úgy engem, mint a Nyájas…

máshoz van kedvem. Úgy, mint a jó időhöz, a jó emberekhez és egyéb meg nem nevezett dolgokhoz. Honnan és hová? Együtt tartó, konzisztens kérdések? Csak és néha. A vezérfonál persze adottság, nomeg az is, hogy felismerhető legyen. És innen már átváltozik a…

Megvilágosítottak. Nem televíziós felvételen voltam, mindössze ebédeltem egy kommunikátor barátommal, aztán úgy esett, hogy alaposan megingatta régi hitemet és tézisemet a gasztronómiával és a főzéstudománnyal kapcsolatban.  Ti. mindig és mindenhol fennhangon hirdettem,…