Hajdanán ezzel a nótával és az utolsó 14 üveg borral zárultak a pinceszereink. Kicsit azért nagyobb hangerővel. Legalábbis ennyire emlékszem. Jutott eszembe, mivel ma semmilyen és/vagy röhögős napom volt. Merengtem régi, szép történeteken, ezek közül egyet-másfelet most megosztok. Így lesz belőlem router.

Egy korombeli, híres-hírhedt pécsi jogászról van szó. Nevét nem közlöm, talán csak annyit, hogy „lajosista” volt és agyi képességei mián neves ügyvéd lett belőle. Megérdemelte. Az csak egy mellékzönge, vagy inkább ifjonci eltévelyedés?, hogy oroszórán, mihelyst Kátai tanár úr a táblához fordult és írásra emelte a krétát, ki-be sétált haverjával az osztályteremből.

Egy alkalommal a vécéből tért vissza és a következő Kátai-féle 180 fok után egy WC-pumpa „szívódott fel” a táblára (a tanár mellett cca, 18 cm-re), demonstrálva ezzel a fizika órán tanult energiaátalakulások egy módozatát. A pumpa tökéletes, egyben csattanós válasz volt az aznap tárgyalt „vkómnátye” témakörre. Kábé 18 szekundum telt el a remegés csillapodásáig, majd lőn néma csend. Kátai az idegösszeomlás szélén, hősünk pedig megúszta egy igazgatóival.

Ezután elvégezte a jogegyetemet. Különösképp kedvelte a gyengébbik nemhez tartozó jurátusokkal való mélyreható eszme- és tapasztalatcseréket. Aztán eljött érte is a végzet. Megnősült. Született egy gyönyörű gyermeke. Imádta a családját, de szeretettel emlékezett a közelmúlt élményeire, „bohóságaira” is.

Egyik éjszaka – komoly alkoholos befolyásoltság alatt –, egy ledér nőszeméllyel (magyarán: kurvával) az oldalán téblábolt hazafelé. A lépcsőházban 15 percig kereste a csengőt, majd bekopogott. Az asszony nyitott ajtót. (Ki lehetett volna még?) Éjjel kettőkor, karikás szemmel, bőmbölő babával a kezeiben. Ezt látva hősünk megvillantotta zsenialitását. Arrébb lökdöste a „friss kapcsolatot”, közelhajolt az asszonyhoz és a fülébe súgta, hogy „Psszt! Mondd azt, hogy a húgom vagy!”

Ebben a pillanatban véget ért a házassága. A válóperben (ahol gavallér és nagyvonalú volt, mint mindig!), midőn előadta ezt a (valós) történetet, a bíró hangosan röhögni kezdett. Kábé 5 percig nem tudta folytatni a tárgyalást. Más csak ezért megérte. Tényleg ideillő a nefelejcs, azaz a ne felejts!

A viszontlátásig…