Akkor nézzük. Kijött, aminek ki kellett jönnie min.elnökünk szájából, tehát mindenki örülhet, „vastagabb lesz a boríték”, a vállalkozóknak is örömünnep, miegymás. A bomba a végén robbant: Drazsé igazságos és rendes miniszter szerint, aki határidőre kifizette a TEÁOR átirogatás ügyvédi és egyéb költségeit, annak „megköszönjük, a TEÁOR-t pedig 2008. december 31-gyel eltöröljük”.

Mi van!? Semmi különös. Csak megint az járt jól, aki nem csinált semmit időre (normát szegve), mert egy fölösleges kiadástól megkímélte önnön magát. Kaptam itt a felhánytorgatást néhány barátomtól, hogy miért nem mérges, dühös, felháborodott, satöbbi vagyok az ilyenek miatt. Kérdem én, minek?

A hülyére, az idiótára fölösleges megorrolni. Az is igaz, hogy röhögni sem ildomos, de inkább ezt választom. Akárcsak az adómorált. A hírek szerint már Kecskemétnél tart az adóamnesztia expressz. Szóval lassan, de biztosan ideér. Ez is jó hír. Mégpedig azoknak, akik eddig nem fizettek, azaz morálhiányosak voltak. Bezzeg akinek (adó)morál okán fizetési hajlandósága volt, az ismét megkapta. Csak most – az otromba szóviccel (vissza)élve – orálisan. Nem először és nem is utoljára.

Ezután pedig mindenki egyértelműen „polgári, tisztességes, és normakövető” lészen, ugye. Ha nem, akkor néha megfenyegeti a APEH, elveszi a fodrásztól a fésűt, pöröllyel sújt le minden műbútor asztalosra, a Rejtő-féléket bezzeg (lehet, hogy humorosnak tekinti) szabadon engedi. Távolról jött, nem érti a magyar viszonyokat, mégis magyar bankvezér: nem állnak meg ellene az ügyészség vádjai.

Erről jut eszembe a körbemutogatás. Aszongya a rendőr: igaz, hogy megdobtak egy féltéglával, de inkább mondja meg az ügyész, hogy ez mennyire fájdalmas nekem. Az ügyész replikája is jogos: ez Néked nem fájhat annyira, hogy súlyos tényállással vádoljam a dobót, és különben is a munkám hatékonyságának mércéje a vád és ítélet összepasszolása. Ennek következtében a bíró (főleg, ha megfenyegetik) inkább kifizettet egy tilosban parkolásért járó szabálysértést (amit természetesen nem tud behajtani).

A rendőrnek valahol mégis fáj, bekékül, satöbbi. Plusz az egész herce-hurca, de legfőképpen az talán, hogy ezidő alatt nemzetbiztonságunk jókorátat ásít. Ők köszönik, jól vannak. Morálisan és egyébként is. Ha így nézzük, ez az álláspont is megérthető. De elfogadni sosem lehet. Nemúgy az adóamnesztiát. Azt már mindenki elfogadta. Sőt, ajándékként kapta. Önmagától. Morálból kifolyólag.

A viszontlátásig…