Furcsának tűnhet, de nem a filmről óhajtok eszmefuttatni, aki látta jól tudja, hogy fölösleges szófecsérlés lenne, aki nem látta, az pedig mélyen nézzen magába. Szólhatna a poszt a marokkói bevásárlóközpontok fehérbőrű pénztárosnőiről is (gy.k.: Kassza Blanka), de inkább egy kicsit bogartozom.

Hagyjuk most el az enciklopédikus tudást, nem tartom érdemesnek kimutatni a nagyanyjáról, hogy leszbikus hajlamai voltak, vagy a sógoráról, hogy laktózallergiája volt. Maradjunk a filmvásznon megjelenő színésznél, Humphrey Bogartnál.

Előkelő családba született, sakkozott és vitorlázott. Négy feleséget fogyasztott el haláláig (31 éve volt erre), ezek közül Lauren Bacall volt a legismertebb. Tőle született két gyermeke is, az első 49 éves korában. A Casablanca kirobbanó sikere javarészt neki köszönhető, valamint a II. világháborús amerikai propagandának. A film három Oscart vitt, de a férfi főszerep aranyszobra másé lett. (Később megkapta a díjat az Afrika királynője c. filmszerepért (1951), ekkor többek között Marlon Brandót (A vágy villamosa) ütötte ki a versenyből.)

Nyers, cinikus és szűkszavú stílusa mián a finomkodók szemében ordenárénak tűnhet. Mégis megélt belőle. A filmtörténet örök halhatatlanjai közé emelkedett, Hollywood aranykorának hőse lett, azonban ehhez kellett több olyan, elsőre nem kirívó tulajdonságok: pontosság, precizitás és megbízhatóság. Több lelkes és egyben sikeres követője is akadt, olyanok, mint pl. Woody Allen: Játszd újra, Sam! és Emir Kusturica: Macskajaj.

Sok alkoholt ivott, erős dohányos ("talpas" Chesterfields) hírében állott, magán- és szakmai élete szétágazott. Torokrák vitte a halálba 57 éves korában. Érdeklődő pillantása, gunyoros megjegyzései, öltözetének hanyag eleganciája, Longines Evidenza márkaarca, kivárásai és passzív, már-már kelletlen segítőkészsége, ki nem mondott jóakarata, "láthatatlan" barátságai tették őt egyedivé és valószerűtlenül megismételhetetlenné.

Olyan digitális lénnyé, ami egy vagy nulla, azaz lehet szeretni vagy utálni. Más alternatíva nincs. Én az elsőt választottam és ezt sohasem szégyellettem. Mostanság többször rámköszön. Múltkorjában éppen Hombre "úgy nyomod, mint Bogart!" kifejezése ütötte meg fülemet, azelőtt pár héttel főkommentelőm hasonlított hozzá.

Ehhez hozzávéve az azonos órámárkát, nomeg azt, hogy sakkozok és vitorlázok, elmondható, hogy közelítek. Nyers vagyok, ha felidegesítenek, a cinizmus pedig idegesség nélkül is bármikor megy. A bibi a szűkszavúság: az már nehezemre esik. Ki nem állhatom a pontatlanságot és szeretem a megbízható embereket. Dohányzom, iszom, de mértékkel. És még csak egy feleségem volt...

Summa summarum úgy döntöttem, hogy megmaradok a belső azonosulásnál, hiszem, hogy "láthatatlan jó" tipikusan reám szabott és nekem való. Klasszikusról zárjunk klasszikussal: "This is the beginning of a beautiful friendship..."

A viszontlátásig...