A fenti felkiáltás Palermóban hangzott el, valamikor 2001 augusztusában, amikor arra jártunk, első felindulásból. Volt ott egy tagliatelle, ahol baromi jó süteményeket és szendvicseket lehetett vásárolni, aztán sokadik visszatérésünk alkalmából már így üdvözölt bennünket Giuseppe - oké, lehet, hogy nem így hívták.

Mindenesetre törzsvendégek lettünk, talán egyetlen turista-párként, aki akkortájt arrafelé tartózkodott. Nem is értettük, mert az olaszok is mind nyaralni voltak, ezért az üzletek közül minimális volt nyitva, mindenki a tengerparton dőzsölt. Mi is így tettünk, és itt találkoztam elsőként testközelből a maffiával.

Történt, hogy egy nagycsalád egyik távolról sem jóarcú hímje, az olaszokhoz méltóan, nagyúrként üldögélt az őt körülrajongó és kiszolgáló családtagok körében. Hirtelen megjelent egy feldúlt férfiú, a nagy semmiből és félrehívta emberünket. Itt a hirtelenségen van a hangsúly, ugyanis kb. 30 mp-en belül a strandon vígan játszadozó és fürdőző 300 olasz két csoportra oszlott és egymással szemben elfoglalta „hadállásait”. Face to face.

Talján nyelven ordított a két hím egymással a feszültség pedig fokozódott. Aztán megjelent egy idősebb, de nagy tekintéllyel bíró „Don” és a félrevitt embert ledorgálta, majd karon ragadta és kirángatta a hangyabolyból. Mi csak álltunk ott, mint Pilátus a credóban, aztán az elvezetés közben nekem ütközött az emberünk. A zaj elült és folytatódott a vidám szombat délutáni fürdőzés a tengerben. Szóval testközelben voltam. A probléma egyébként annyi volt, mint később kiderül, hogy a félrehívott "hesszölte" a félrehívó húgát-unkokahúgát-nőnemű hozzátartozóját...

Jártunk még Corleonéban (vérfagyasztó: padokon üldögélő és beszélgető bácsik, otthon dolgozó „Mammák”, de ha idegent látnak, akkor nagyon szigorú tekintettel mérik végig – főleg amikor az idegen Corleone főterén behajt - a tiltás ellenére - az egyirányú utcába), valamint Savocában is (Taormina felett), ahol Coppola forgatta a Keresztapa-trilógia olasz jeleneteit. Itt jól főznek és nagyon kedvesek az emberek.

Szóval sokszor eszembe jut ez a kedves megszólítás, Massachusetts. Nomeg erről a fővárosa, Boston is, ahol a rendőr nem tudja, hol van JFK szülőháza és jó teadélutánokat tartanak. A Mystic Bridge és a MIT. Massachusetts Institute of Technology. Ez először a Noam Chomsky interjúval jött felém, majd Madár kolléga pedzegette a szakmai társalgásunk alkalmából. Aztán "most kell eldöntenem" (a Demjén Rózsi is ezt dalolja erre), hogy ez hív, vagy csak áltat és félrevezet. De nincsenek véletlenek. Legalábbis ilyen gyors egymásutánban biztos nem.

Holnaptól óvoda, iskola, munka, torlódás és idegbaj. Azoknak, akik ezt nem kalkulálják!

 

A viszontlátásig…