Teszt

html

http://meyerlansky.blog.hu

Mottó

"As for myself I stick to this saying: When you lose your money you lose nothing; when you lose your character you lose everything." (Meyer Lansky)

Címkék

balaton (8) barát (37) buli (32) bűn (17) búskomor (14) csajok (48) életmód (42) erkölcs (24) érték (48) ész (13) (8) evolúció (10) falu (9) fáradtság (19) film (38) foci (23) forma 1 (6) főzés (10) gazdaság (25) hülyék (57) irónia (55) játék (24) jog (23) julcsi (21) káosz (27) kapcsolat (49) közhely (10) kult (34) látszat (25) lét (37) maffia (13) magyar (39) média (20) meyer lansky (15) miért? (62) mozgás (11) nyaralás (10) nyugalom (12) optimizmus (13) öröm (40) pech (23) pécs (25) régmúlt (26) reklám (14) rend (12) revolúció (13) róma (6) sport (20) tervezés (13) türelem (12) ünnep (20) usa (8) utazás (25) változás (23) várakozás (21) vezetés (11) vicc (45) wc (4) zene (35) Címkefelhő

Szerzők

Utolsó kommentek

  • valgirt: Nekem is osztályfőnököm volt, nekünk oroszt tanított. Utólag visszatekintve inkább szerencsétlen v... (2014.09.27. 18:16) Nefelejcsből fonjatok...
  • Mr. Lansky: @Zosa7: Kedves Zosa7, a Rocky 1977-ben 10 jelölésből 3 Oscart vitt el. Sly sem a forgatókönyvért,... (2013.08.05. 19:40) Ez most vagy valami, vagy megy valahová…
  • Medvegyev: "Búcsúzás, újrakezdés, hagyd ott, ne menj vissza "-témában Pilinszky János Sztavrogin-versei az et... (2011.10.05. 19:24) Három lecke
  • Medvegyev: Ne legyünk pesszimisták, 15 évente szoktunk győzni a svédek ellen, 1995-ben sikerült utoljára, 198... (2011.08.31. 11:07) Hogy a szúnyog csípje meg!
  • Mr. Lansky: Sokszor feltettem már magamnak ezt a kérdés. Eltűnt. Ahogy azt Kevin Spacey bemutatja a Usual Sus... (2010.10.27. 01:04) Track 4.

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Külső feed

Houston we have a problem

2007.10.05. 11:38 Mr. Lansky

Általában a különcségről

Paradox egy dolog, ennyi bizton állítható. Ez már a címből is kiviláglik. Kit tekintünk különcnek? Azt, akiről azt állítják. És kik állítják róla? A különcök. Vagy mások. A sok egyforma, egyfelé agytekergő, gondolkodó vagy éppen azt nem tevő embertárs. Akik, mind egyediek, legalábbis ezt adják el magukról, és rettentőmód felháborodnának, ha nem ezt állítanánk róluk. Innentől ők is különcökké válnak. Legalábbis ezt gondolják. A kört bezártuk.

Megnyugtató választ akkor kapunk, ha a különcöt különbnek tekintjük. Aztán hova jutunk? A különb a jobbat, ügyesebbet, okosabbat fedi. Ezzel ellentétben a különcben benne van a távolságtartás. „Nem lennék olyan, de nem tudom, hogy lehetnék-e olyan…” – ezt gondoljuk önkéntelenül. Tehát különb lennék, de nem érhetem el azt az állapotot, különc meg nem akarok lenni, mert bármennyire is csodabogaras, azért a dolgok normális menete mégis fontosabb mindenkinek. Groteszk dolog. Ellentmondásba keveredtünk ismét. Bonyolult az emberi elme. De tegyük egyszerűbbé a logikánkat, és mindjárt különbek leszünk.

Más közelítésben a különc önmagát teszi azzá, míg a különb objektíve annak születetett. Azaz az egyik akarás, erőlködés. A másik meg csakúgy megvan. Alaphangon berreg. Aztán észreveszik vagy nem. Kiaknázható vagy nem. Értékelik vagy nem. Visszatérve a paradoxonra. A különb ember valószínűleg tudja magáról, hogy az. De ahhoz, hogy mások is felismerjék ezt, projekció, megláttatás és érzékeltetés szükséges a külvilágnak.

Innentől különccé válik emberünk? Sok esetben igen. Ekkor a „massza” nem fogadja, illetve elutasítja, azaz különcségnek veszik a különbséget. Nem építi be értékrendjébe, a normái közt nem szerepel. Esetleg a periférián. Vagy kis részletekben. Aztán itt megkapaszkodva elkezd terjeszkedni és az esetek döntő hányadában, leveti különc mivoltát és normalizálódik. A különb akkor „ütős”, ha észreveszik.

Szóval, aki különb: sok esetben megsütheti azt. Próbálkozhat kitörni, de lehet, hogy adott időben és térben ez mihaszna erőfeszítés. Lehet, de hála Istennek, nem biztos. Úgyhogy nem kell elkeseredni.

A különc ember megmarad, és ha szerencsénk van, a benne rejlő különbség támogatja, „sorvezeti” a fejlődést. Legyen az organikus (evolúciós) vagy hektikus (revolúciós). Ezek már csak így mennek! Nomeg a bárányfelhők...

 

A viszontlátásig…

 

3 komment

Címkék: játék vicc káosz érték látszat


A bejegyzés trackback címe:

https://meyerlansky.blog.hu/api/trackback/id/tr33186888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SZILÁGYI LÁSZLÓ 2007.10.05. 11:49:22

Erről Slawomir Mrozek jutott eszembe, a kiváló lengyel író.

Nála szól valahogy így a Különb a Különchöz:

"-Ön a szellem arisztokratája? De örülök, hogy találkozunk.
Én és testvéreim most kapaszkodunk fel az Ön uborkafájára.
...
Most miért olyan sápadt?
Eleget pöffeszkedett ott fent, merő pózból.
Félúton vagyunk, Ön le, mi fel.
Ne nyugtalankodjék, jönnek utánam a szívós többiek is."
:-)

Mr. Lansky 2007.10.05. 12:00:19

A Született november 24-én posztról ötlött eszembe a dolog. Kissé gondolkozós lett. Pedig nem is Morzeknek hívnak :)

SZILÁGYI LÁSZLÓ 2007.10.05. 12:06:45

Még egy különb:-)-ségtétel.

Manapság van az Ismert Ember (Különc)
és a Híres Ember (Különb).
Anolszászéknál van erre két szó

Az elsőt sokan látták (Győzike), a második valamitől lett híres (Rubik).
süti beállítások módosítása