„Na, elkezdődött…” - a vadnyugati viszkis poént citálva. De vajon ki fizeti a viszkit? A révészről nem is beszélve... 

Tudom, kis spéttel fogalmazok az elekcióról, de eddig csak vártam a tisztulást, mint baptista a hideg vizes fürdőt. Mike Huckabee, bee-bííí... Félre itt a nulla-toleranciás-WéTéCés Rudy-val, senkit és semMit(t) ne zavarjon a mormonok mormogása. Edwards is jobban venné ki magát, ha szimplán Edward lenne. És kivenné magát. A küzdelemből. Úgy hajthatna Wales irányába, a fakó lován. Fakó eredményeivel. Bevallom, mindig tiszteltem a női nemet (jegyzem: az igent is!), ettől fogva nehezem igazodom el Mrs. Clintonon. Erőlködik, csak erőlködik, majd belepistul. Az már csak hab a tortán, hogy a pénz sem dől. Nyögés lesz a vége, majd meglátja. Lám-lám, férjeura (Bill) is hozzánk jött kuncsorogni. Ez gáz, mégpedig a javából.

Bezzeg az Obama. Jól kijött eddig a mínusz 20%-ból, folyamatosan ténferegnek át a választók és a pénzes zsákot cipelők. Hozzá. A táborába. Cipellőben is akár, a la Oprah Winfrey. Neki még a győzelem is ott virít a nevében. És Frei Tamás. Nomeg essék szó a ketchup-mustár-majonéz elegy John 'Heinz' Kerryről. Ő is keveri. Lehet, hogy a dinerben már barackos Big Mac is lesz?

De komolyra véve és felkeményedve: az Egyesült Államok következő (44.) elnöke egy fiatal fekete vagy egy vén fehér lesz. A fiatal afroamerikai teljes neve: Barack Hussein Obama (46). Ez nem jó előjel. A Hussein miatt. Ezt a családot nem komálják a republikánusok. Honolulu szülötte, chicagói (Illinois) szenátor. Ez már annál biztatóbb. Van benne ellentmondás, hideg-meleg. És nem langyos. Kampányának vezérmotívuma a változás (Stand for Change).

Bezzeg John Sidney McCain III (71) arizonai szenátor, korábbi elnök-aspiráns. Ő régi motoros, kipróbált katona, nem adja fel, nem változik meg. Egy rosszul sikerült arizonai álmodozó. Lehet őt ezért szidni? A család? Felmenője-lemenője permanens junájtid sztétsz megmentő. Jack Bauer (Kiefer Sutherland) lemehet kutyába, Bruce Willis-szel karöltve.

Összejöttek ők, de marhára. Kettesben, teljesen másfelől, más módon. Ifjú titán versus kivénhedt aggastyán, változás versus állandóság, fekete versus fehér, Észak versus  Dél, Kelet versus  Nyugat, rostos barack versus kemény barackmag, lentről versus fentről, csapatban versus egyedül, lájtosan versus hárdkór. És mégis ugyanazért.

Egy székért és egy asztalért. Az Oval Roomban. Ahol negyvennegyedikként ülhet majd, az ötvenötödik választás után. A nap pedig közeleg. 2008. november 4-én Amerika népe dönteni fog. Nem választ, hanem dönt. Nem republikánusról és nem demokratáról. Két emberről. Akárcsak a gladiátorok viadalán. Változás lesz. És nem könnyű eldönteni, hogy melyik töri fogát a barackmagba? Biztos meg kéne enni a barackot?

„Na, elkezdődött…” De vajon ki fizeti a viszkit?

A viszontlátásig…