Furcsa asszociációnak tűnhet azok szemében, akik nem ismerik Dr. Sipos Bélát. A vállalati prognosztika egyetemi professzorát, a "jövőbelátás" egyik jeles magyar képviselőjét. A jelenkori VV (Való Világ = Világgazdasági Válság) mégis Őt, egykoron volt oktatómat igazolja, azaz a nők nem bírnak holmi kiváltsággal, kizárólagos jogokkal a ciklusok terén és vonatkozásában.

A világgazdaságot ugyanúgy ciklusok jellemzik, azok minden hátul- és elölütőjével vértezve, és valójában csakis a hosszabb periódusok teszik őket megkülönböztethetővé. Kérdeznek mostanában, hogy fussanak-e a pénzükért, érdemes-e parázni, és hol lehet erős rostokkal bíró kötelet szerezni. Beindult a ború, lesz-e ebből háború? Az emberi képzelet fantáziadús és a negatívumra jobban vevő, ehelyett inkább vizsgáljuk meg a gazdaság hullámzásának természetét.

Jeles férfiúk dolgoztak ki elméleteket, mely szerint a hullámzás (sinusgörbésen, interferenciával, amplitudóval, helyi minimummal (recessziós mélypont) és helyi maximummal (prosperálás csúcspont) fűszerezve) különböző időtávokban mérhető; hogyhogynem előrejelezhető. Kitchin készletciklusa (4-5 év), Juglar befektetési ciklusa (8-10 év), Kuznetz építési ciklusa (15-20 év) és Kondratyev gazdasági ciklusa (40-60 év) egyaránt tökéletesen szimbolizálja a világgazdasági történéseit, egyben kiszámíthatóvá teszi a jövőt. (Itt essék még szó Bródy Andrásról, aki a 200 éves periódusú ún. kamatciklus elmélet (egyik) atyja. Ezt később szekuláris trendként csúfolták.)

Sipos prof. mindig különös kedvencként tekintett Kondratyevre. Ugyanis a szovjet-orosz közgazdász és statisztikus cikluselmélete szinte tökéletesen fedi a társadalmi-gazdasági valóságot. Ráadásként az ún. háborús ciklusok is jól passzinthatók hozzá. Kondratyev okos ember volt, ezt hamar felismerte a szovjethatalom, egy aprócska baja volt csupán: mindig és mindenkinek megmondta a tutit. Midőn Sztálin megtudta, hogy a kommunizmus térhódítása, a népgazdasági ciklusok eredményessége elmarad az elvárt sztahanovi túlteljesítéstől, úgy ahogy volt sutba vágta a beruházási multiplikátort és az akcelerátor-hatást; ennek tudorát pedig - a rá jellemző nemes egyszerűséggel - kiiktatta a rendszerből. Nekem olybá' tűnik, hogy Kondratyev kizárólag a számok bűvöletében élt, ellenben az antik történelem szorgos tanulmányozása nem élvezett nála prioritást: rossz hírt hozott urának. Így járt, valójában nem érdemelte végzetét.

A ciklusok mélypontján bekapott gyomros sokkal fájóbb is lehet, ha két-három ciklus mélypontja egybekavarodik. Ez történt az 1929-es válságnál, amikor a Juglar-ciklus randizott Kondratyev-ciklusával (terápia: keynesiánus keresletbővítő állami beavatkozás), vagy a 70-es olajválsága idején, amikor Bródy-Juglar-Kondratyev hármas légyott volt aktuális. Egyébiránt az utóbbinál a gazdaságpolitika bebukta a válságkezelést, mivel a politikus is emberből gyúratott és nem kapott a sorstól két emberöltőnél hosszabb rálátást a gazdasági és társadalmi való világra.

Gazdaságtörténeti tény továbbá, hogy a politika - akár keynesiánus, akár monetarista - a legjobb esetben a Juglar-ciklust éri föl ésszel, ezért válságkezelése esetleges, a dominók pedig borulásra vannak ítélve. Bokros Lajos mondá', hogy a magyar akkor jut át a tű fokán (társadalmi-gazdasági átalakulás), ha megtanulja a politikai a gazdasági ciklusok aszinkronitását. Addig jószerével bármilyen erőlködés hiábavaló magyarhonban.

Ezek után vizsgáljuk meg, hol tartunk most. A klasszikus recessziós lejtmenet lépésrendje: 1. Csökken a kereslet. (Ezt kívánta kompenzálni a fedezetlen hitelfevételek tömege) 2. Lassul a termelés növekedése. (Minek csináljam, ha nincs ki megvegye?) 3. Csökken a beruházási volumen. (Nem kell több, tehát nem újítok, nem fejlesztek.) 4. Tovább csökken a kereslet és a nő készletállomány. (Raktározzunk, hátha egyszer megveszik.) 5. Csökken a munka(erő) kereslet. (Miért vegyek fel embereket, mikor a termékem nem kell senkinek?) 6. Csökken a jövedelem. (Eddig sem tudtam megvenni, most már nem is akarom! Ugyanis nincs miből, üres a zsebem.) 7. Recesszió - válság (No comment - a jó hír, hogy innen már csak felfelé van!)

Felteszem, hogy még a naív olvasó vágja, hogy a "ciklus" központozva jelenik meg. Ugyanúgy kvintesszenciája a gazdaságnak, mint a legegyszerűbb párkapcsolatnak. Oka és eredője lehet külső (háború vagy mosolyszünet) és belső (beruházások változása vagy családi kassza egyenlege) eredetű. Külön említést érdemel a beruházási multiplikátor hatás, miszerint egységnyi beruházásszint elmozdulás többszörös kibocsátás-változást (nemzetgazdasági szinten: GDP növekedést) indukál.

Egyrészt averzióm van a fogyasztási hitelezéssel kapcsolatban, másrészt örvendezek értelmes beruházások és annak hitelezése láttán. Ugyanis a beruházás termel, hozzáad és végterméke megvásárolható a munkabérből, a fogyasztási hitelt pedig megesszük, szart ér az egész és szar is lesz belőle.

Vissza Bélához. Mindig furcsa fazonnak láttuk és tartottuk. Elég volt kihúzni a konnektorból az írásvetítő madzagját, mindjárt nyertünk félórányi puskaidőt a zárthelyinél. Eközben Béla az egyetemi szaki keresésével foglalatoskodott, aki - megérkezvén az előadóba  - újonnan megmosolyogta a prof.-ot. Mit ad Isten: addigra valahogy megjavult az írásvetítő. És Béla nem az a vetítős típus, számunkra is furcsa volt, hogy neje az átlagtól igencsak fölöttébb állt nőiességében.

Béla a rektor-helyettességig emelkedett, rosszindulatú pletykák szerint egyszerűen tévesen nyomta meg a gombot a Rektori Hivatal liftjében. Egyébiránt színültig jóindulatú ember, pantallója bokalengetős, szemén pedig szódásüveg. Furcsa és hóbortos ember, mégis méltó a tiszteletre. Márcsak a női ciklus-monopólium megtörése miatt is.

Kedves pécsi közgazdász barátaim! Valljuk be őszintén és belátással: a vizsgaidőszak vállalati prognosztikával és cikluselmélettel sűrített kedélybeteg és hisztizős mindennapjai messze felülmúlták a csajok havi ciklus okozta hangulatváltozásait.

És ezt (is) Önnek köszönhetjük, professzor úr. Bízisten' megérdemeltük!

A viszontlátásig...