Más néven: vegyes felvágott, amellyel nem lehet felvágni. Merthogy maradékelven működik és ettől fogva úgy szar, ahogy van. Sosem komáltam, a hétvégén mégis kijutott egy adaggal belőle.

Körutazáson voltam, amit Székesfehérváron kezdtem, majd megjártam Tolnát (Baranyát kihagytam), és a Szigeten fejeztem be. Erre jött bónuszként egy orvos-látogatás, amit Dusán (szerb-magyar idegsebész cimborám) jó kedvvel, ellenben én némi vonakodással fogadtam. De legalább megbizonyosodhattam afelől hogy a szimptómák és a helyes diagnózis kontextusa nem a matematika-közgazdaságtan-jogtudomány bermudájában leledzik, magyarán az izomláz (bordaközi tartóizmoknál) nem egyenlő a tüdőbajjal.

Biztos rossz testtartással dobolok, ettől fogva erre is figyelek, nomeg a lazaságra, mert a tizenhatodot kiütni erőlködve nem lehet. Kiütni..., ez olyan sportosan hangzik, de végül a megúsztam a legénybúcsún, sőt mi több: magamra maradtam e tulajdonsággal. Az alkohol a töménynél kezdődik nálam, de az és úgy, ahogy ott és akkor volt, no azt ne próbálja meg senki lerajzolni, netán leírni.Ékes betűkkel képtelenség, normálishoz szokott szemnek visszataszító volna.

Bezzeg a Sziget. Kiténferegtem és kezdtem a Belgával, nos az valami förmedvény volt és nem azért mert nem komálom őket, csak az Isten szerelmére, egy énekes – totális amfetamin transzban – legalább a kontroll bömbölde mögött üvöltözzön, és akkor lejön neki, hogy milyen kurvára hamis. Mert elviselhetetlenül az volt, legalizálj, legalizálj... Ezt követte Korda Gyuri bácsi akit – a korábbi 6 éves szokásomtól eltérően – pult mellől és passzív rezisztenciába burkolódzva élveztem, azonban Klárika megint három számra érvényesült és belecsempésztek – förtelmes szinti-alappal fűszerezve – két Demjén nótát is.

Jobb volt, mint a Belga, mert erről tudni lehet, hogy milyen lesz (hála neked playback!), de nem kell kacifántossá tenni. „Szeress úgy is, ha rossz vagyok…” – énekelték, mit mondjak őket már csakis úgy lehet szeretni. Ha rosszak. Nemúgy a Kistehén, akik most szponzorálva és menedzselve vannak, aztán ezért kénytelenek előjönni a farbával..., meg is tették, igazhogy 45 perc késéssel – éjjel 1.45-kor! – kezdődött a buli, ami ezért akár afterparty jelleggel is működött, én pedig tudomásul véve a kései órát, visszabattyogtam a kocsimhoz és hazahajtottam.

Gyorsan és vegyesen, mint ahogy elmúlt a hétvége. Szintingadozásokkal tarkítva. Egy biztos azonban: továbbra sem komálom a csalamádét.