Más néven: vegyes felvágott, amellyel nem lehet felvágni. Merthogy maradékelven működik és ettől fogva úgy szar, ahogy van. Sosem komáltam, a hétvégén mégis kijutott egy adaggal belőle.
Körutazáson voltam, amit Székesfehérváron kezdtem, majd megjártam Tolnát (Baranyát kihagytam), és a Szigeten fejeztem be. Erre jött bónuszként egy orvos-látogatás, amit Dusán (szerb-magyar idegsebész cimborám) jó kedvvel, ellenben én némi vonakodással fogadtam. De legalább megbizonyosodhattam afelől hogy a szimptómák és a helyes diagnózis kontextusa nem a matematika-közgazdaságtan-jogtudomány bermudájában leledzik, magyarán az izomláz (bordaközi tartóizmoknál) nem egyenlő a tüdőbajjal.
Biztos rossz testtartással dobolok, ettől fogva erre is figyelek, nomeg a lazaságra, mert a tizenhatodot kiütni erőlködve nem lehet. Kiütni..., ez olyan sportosan hangzik, de végül a megúsztam a legénybúcsún, sőt mi több: magamra maradtam e tulajdonsággal. Az alkohol a töménynél kezdődik nálam, de az és úgy, ahogy ott és akkor volt, no azt ne próbálja meg senki lerajzolni, netán leírni.Ékes betűkkel képtelenség, normálishoz szokott szemnek visszataszító volna.
Bezzeg a Sziget. Kiténferegtem és kezdtem a Belgával, nos az valami förmedvény volt és nem azért mert nem komálom őket, csak az Isten szerelmére, egy énekes – totális amfetamin transzban – legalább a kontroll bömbölde mögött üvöltözzön, és akkor lejön neki, hogy milyen kurvára hamis. Mert elviselhetetlenül az volt, legalizálj, legalizálj... Ezt követte Korda Gyuri bácsi akit – a korábbi 6 éves szokásomtól eltérően – pult mellől és passzív rezisztenciába burkolódzva élveztem, azonban Klárika megint három számra érvényesült és belecsempésztek – förtelmes szinti-alappal fűszerezve – két Demjén nótát is.
Jobb volt, mint a Belga, mert erről tudni lehet, hogy milyen lesz (hála neked playback!), de nem kell kacifántossá tenni. „Szeress úgy is, ha rossz vagyok…” – énekelték, mit mondjak őket már csakis úgy lehet szeretni. Ha rosszak. Nemúgy a Kistehén, akik most szponzorálva és menedzselve vannak, aztán ezért kénytelenek előjönni a farbával..., meg is tették, igazhogy 45 perc késéssel – éjjel 1.45-kor! – kezdődött a buli, ami ezért akár afterparty jelleggel is működött, én pedig tudomásul véve a kései órát, visszabattyogtam a kocsimhoz és hazahajtottam.
Gyorsan és vegyesen, mint ahogy elmúlt a hétvége. Szintingadozásokkal tarkítva. Egy biztos azonban: továbbra sem komálom a csalamádét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Medvegyev 2009.08.18. 13:03:16
Jó 20 éve egy sokat látott és rendkívül erőszakos táborszervezővel ballagtam mintegy 7 km-t egy erdei táborba.
A séta hagyján, de közben volt nála két nagy zacskó, az egyikben cékla, a másikban savanyúkáposzta.
Végigette az utat, hersegve zabálta a céklát.
Ezt a növényt addig is utáltam, de hatására rá se tudok nézni azóta, mert felidéződik a kolléganő arca, a hersegése, és a 35 fokos melegben folyóssá váló neylonba rakott cékla....
Jó étvágyat:-)
Mr. Lansky 2009.08.18. 13:54:49
Medvegyev 2009.08.18. 21:38:11
Én hasonló okokból NEM:-) eszem fehérrépát bordó ingben.
Medvegyev@konzervativ.hu