Teszt

html

http://meyerlansky.blog.hu

Mottó

"As for myself I stick to this saying: When you lose your money you lose nothing; when you lose your character you lose everything." (Meyer Lansky)

Címkék

balaton (8) barát (37) buli (32) bűn (17) búskomor (14) csajok (48) életmód (42) erkölcs (24) érték (48) ész (13) (8) evolúció (10) falu (9) fáradtság (19) film (38) foci (23) forma 1 (6) főzés (10) gazdaság (25) hülyék (57) irónia (55) játék (24) jog (23) julcsi (21) káosz (27) kapcsolat (49) közhely (10) kult (34) látszat (25) lét (37) maffia (13) magyar (39) média (20) meyer lansky (15) miért? (62) mozgás (11) nyaralás (10) nyugalom (12) optimizmus (13) öröm (40) pech (23) pécs (25) régmúlt (26) reklám (14) rend (12) revolúció (13) róma (6) sport (20) tervezés (13) türelem (12) ünnep (20) usa (8) utazás (25) változás (23) várakozás (21) vezetés (11) vicc (45) wc (4) zene (35) Címkefelhő

Szerzők

Utolsó kommentek

  • valgirt: Nekem is osztályfőnököm volt, nekünk oroszt tanított. Utólag visszatekintve inkább szerencsétlen v... (2014.09.27. 18:16) Nefelejcsből fonjatok...
  • Mr. Lansky: @Zosa7: Kedves Zosa7, a Rocky 1977-ben 10 jelölésből 3 Oscart vitt el. Sly sem a forgatókönyvért,... (2013.08.05. 19:40) Ez most vagy valami, vagy megy valahová…
  • Medvegyev: "Búcsúzás, újrakezdés, hagyd ott, ne menj vissza "-témában Pilinszky János Sztavrogin-versei az et... (2011.10.05. 19:24) Három lecke
  • Medvegyev: Ne legyünk pesszimisták, 15 évente szoktunk győzni a svédek ellen, 1995-ben sikerült utoljára, 198... (2011.08.31. 11:07) Hogy a szúnyog csípje meg!
  • Mr. Lansky: Sokszor feltettem már magamnak ezt a kérdés. Eltűnt. Ahogy azt Kevin Spacey bemutatja a Usual Sus... (2010.10.27. 01:04) Track 4.

Naptár

február 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28

Külső feed

Houston we have a problem

2009.05.20. 00:39 Mr. Lansky

Ma nem írok, mert...

meleg van és fáradt vagyok, igaz, tegnap is ezek voltak. Micsinájjak? Próbálok szemezgetni, keresem a dolgokat, amelyek elsőre telibetaláltattak általam. Bevallom ritkaság, előkereshetem a nagyítót és zúmolhatok vele rendesen, hogy bárminő eredményt felmutassak.

Ám mielőtt még Herkules pozőrré válnék, gyors egymásutániságban témát váltok. Teszem ezt annak okán, hogy el ne aludjak, ugyanis nem értem, hogy a Pittsburgh Pingvinek miért csak hajnali fél ötre verték meg az NHL elődöntőben a Carolina Hurrikánjait.

Dzsingisz kán, Batu kán, Hurri kán - biztos van valami összefüggés - gondoltam és rátaláltam. Batu kán, Muhinál Muhi kánná változott és némi módosulással leszármazottai a Mohi kán nevet kapták, ezután emigráltak a távoli Amerikába és J. F. Cooper Az utolsó mohikán c. indiánremekének megírása (valamint kiirtásuk) után már  csak az égből csapnak le, akárcsak a hurrikán.

Carolinát Szécsi Pál ettől független okoból énekelte meg. Carolina, ahol végre kedvemre csinálják a játékot és van miért szurkolni - hamár az Anaheim Hatalmas Kacsái elvéreztek korábban, mint nagyjaink a harcokban. Szombatra kiokosodás következik Európai közjog 1. tárgyból, mert kényszerít a megfelelésre és a kreditek bezsebelésére. Elsőre úgy gondoltam bemegyek IQ-ból, de ma estére koncepciót váltottam, lévén a 35 tételből 12 meg kapásból átmenősre, a többivel kínlódnom kellene, vagy csak visszaadni a cetlit.

Nos, ez az, amit még soha sem tettem, olyan blődli dolog felvenni a misérejáróst, végigtriblizni a sort, aztán 20 másodperc múlva kijönni. Ráadásul benzinben sem pozitív a szaldó, igaz jeles (5) érdemjegynél sem állítható ez. Az élelmes olvasó kiáshatta a sorokból, hogy elkezdődött a vizsgaidőszak. Mire vége lesz, addigra ismét elátkozom a percet, amikor nekilendültem n-edik diplomám megszerzésének, csakhogy mára, 80%-os teljesítésnél ugyanolyan ökörség lenne abbahagyni, mint amilyen elkezdeni volt.

Kánok és vizsgaidőszak ide vagy oda akkor is meleg van és álmos vagyok. De ígérem, hogy jövök még...

A viszontlátásig...

 

1 komment

Címkék: jog pécs vicc fáradtság régmúlt irónia


2009.05.17. 22:13 Mr. Lansky

Ma nem írok, mert...

lassan kiderülne a turpisság. Inkább mesélek, mégpedig arról, hogy mázlim volt, pedig talán nem is érdemeltem. Történt, hogy a Chelsea-Barcelona BL-elődöntő visszavágója előtt kábé 24 órával felhívott Somos Zoli Londonból, aztán mondja, hogy van akkreditációja szabadon, de még utánajár, hogy nem-e másnak jár. (Korábban már beszéltünk róla, hogy szól majd, ha lesz, de ez volt az utolsó alkalma mtv-sként BéeLezni, így már letettem a beugrásról...)

Még szerencse, hogy a Petőfi utcából az Erzsébet-hídra kanyarodva felvettem a tökismeretlen számot jelző hívást. Este 9 órára véglegesedett, hogy mehetek és akkor következhetett az internetes repülőjegy futam. Ennek során sűrű káromkodások közepette számra vettem Bill Gates nőnemű felmenőit, ugyanis akkorra fáradt el a PC-m. Nem volt mit tenni: reset. Így este 11-re megvolt (mit megvolt, ki volt fizetve) a jegyem, retúr, ide, vissza.

Délelőtt még akadt egy csöppnyi időm rohangálni, majd délre megérkeztem Ferihegyre. Beszállás, repülés, megérkezés, taxi, Chelsea stadion, szálloda, kopogás és ott voltam. Hátra volt még a lehuppanás, majd rögvest indulás a zöld gyep szélére. Itt Zoli megcsinálta a stand-up-ot, eközben én bámultam egy csöppet.

Ugyanis volt mit: a szervezettséget, az eleganciát, a pontosságot, a nyugalmat. Mit mondjak, nem a Ferencváros-Taktaharkány kuparangadóra érkeztem, az ott maga volt a futballkapitalizmus. Ebből ott és így valóban meg lehet élni és mi itthon holnapra nem leszünk a szervezés-vezetés ilyen színvonalán (Holnaputánra se.).

A meccs előtt még benyomtam egy hot-dogot, majd felmásztam a riporteri állásba, ahol Zoli megszokottan tekergette a tekergetnivalót, készült és adminisztrált. Nem éreztem rajta semmilyen Kopeczky Lajos és Vitár Róbert felhangot. Ültömben balról az ORF Güntherje, jobbról az mtv Somosa volt a hangadó, ezért büszkén felvállaltam a hallgatást. A meccs megvolt, jó is volt és rossz is volt, azonban csak a végéig tudtam tűrtőztetni magamat: Iniesta továbbjutást érő mozdulata után önfeledt ordításban törtem fel. Eufóriámból kizökkenve és körülnézve kénytelen-kelletlen megállapítottam, hogy Londonban vagyunk és a Barcelona szurkolótábor öléggé messze van tőlem.

Sebaj, az angolok hűvös eleganciája ismét a helyén volt, a meccs után 5 perccel csendben és rendben elszivárgott a lelátokról valamennyi angol szurkoló. Bezzeg Didier Drogba, hát ő nem tűnt el. Csoda, hogy nem etette meg a papucsát Övrebővel. Meccs után sajtótájékoztató, aztán sörözés-elemzés, másnap egy pöttynyi Notting Hill, majd repülő és Ferihegy. Hazaérkeztem és sikerült rögvest felidegesítenem magam azon, hogy 25 óra parkolásért 10.400,- Ft-ot kell fizetni.

Bizony messze lakunk Londontól, egyre messzebb. Főleg fejben, de azért megéri a különségeket időnként szemrevételezni, bár Övrebő is ezt tette volna a meccs hevében. Mármint a szemrevételezést, de ő inkább kendővel takart.. Lehet, hogy mást akart. A döntőben látni.

A viszontlátásig...


 

1 komment

Címkék: sport foci utazás buli öröm rend


2009.05.17. 00:58 Mr. Lansky

Ma nem írok, mert...

nincs sok kedvem és ez régóta tart. Felmerül ugyanis a probléma, miszerint marhára unom, sőt meguntam már magamat. Mások is vannak ezzel (és velem is) így; összességében mégsem egy kellemes fíling. Ugye.

Ettől függetlenül marad a várakozás, csak már kevésbé mosolygós, aztán ezt a környezetem is kezdi észrevenni, egyelőre még nem szóvá tenni, de majd eljön annak az ideje is. Jártam ma, keltem után három órával a Farkasréti temetőben, értékes pillanatok jöttek vélem szembe, akárcsak egy bácsi, akit összekevertem valakivel, aztán nagy szeretettel köszöntöttem, mai napig nem érti, amit én már igen: tudvalévőleg először és utoljára találkoztunk az evilági létben.

Kedves jelenet volt, jót röhögtem magamon, apropos mostanság mitöbbször teszem ezt. Talán a kihagyott, más szóval  skippelt időtartam annyiban összegezhető pozitívumilag, hogy fogytam tizenvalahány kilót (fogyókúra nélkül, be-be!) és valamelyest bölcsebb lettem. Mára sokkal jobban tudom mit nem akarok és tudok kínlódás nélkül csinálni, a baj aztán abban áll, hogy arról halvány lila fingom sincs, hogy mit igen.

Olvasgattam a korábbi posztokat és rájöttem, hogy túl sok bennük a „nem”, át kéne már fordulni a kőgeci és szenvtelen kritikusi álláspontból egy másik hajtányra (vagy minek is hívják?). Ugyanis lehet megmagyarázni a dolgokat, de rettentőmód hatástalan és borzasztó nagy időpazarlással jár.

Lényegében itt tartok, kergetek valamit, ami csak ritkán talál rá az emberre. A felismeréseket, az érzéseket, a gondolatokat. Az persze saját bűnöm (és néhány gyarló embertársamé talán), ha ezen kergetőzéshez folyton folyvást másik ember(eke)t próbálok passzintani, ezzel is elhitetni magammal, hogy jobban megélhető válik.

„Bárcsak túlélném ezt az állapotot” – sóhajtok néha fel és túl is fogom élni. Ez biztos és akkor leszek majd baromira ideges magamra, hogy túl akartam élni. Jegyezzük meg jól: alkalom adja a lehetőséget a cselekvésre, a tolvajt pedig az anyja szüli világra (az esetek döntő többségében)...

A viszontlátásig...

1 komment

Címkék: lét erkölcs káosz irónia miért? látszat


2009.04.06. 01:29 Mr. Lansky

Csakúgy

Hiába a pörgés, mégsem indul el. Csak a csurom sárral leszünk gazdagabbak és ékesebbek, kellett nekünk közel hajolni és kíváncsinak lenni. Most pedig irány a mosoda, gyalogszerrel. Egyszer majdcsak odaérünk, addigra jól megszárad rajtunk a lucsok, újra jöhet a víz, utánunk az özön.

Helyszínen megtekintettem a második jéghoki meccsünket a finnekkel, bevallom, szomorú látvány volt; lévén mind korcsolyázótudásban, mind fizikálisan utcahosszal maradtunk le a testvéri néptől, ráadásul a második harmad közepén feladtuk a küzdelmet. Tűz nélkül pedig nem megy, talán attól féltek a fiúk, hogy felolvad alattuk a jég.

Ettől függetlenül továbbra is a hokirajongók táborába tartozom és feltett szándékomban áll a svájci hokivébé végigvizslatása is. Ha másért nem, hát azért, mert délután és este lesznek a meccsek, így nem kell hajnali négykor - a második és harmadik harmad szünetében - az amerikai szpíkerek ömlengéseit hallgatnom valamelyik kötelező módon (meg van írva a szponzori szerződésben) mosolygó, egyben magát túlhajtottank tettető NHL-sztárral.

Hiába a pörgés, mégsem indul el. Egyébiránt valahogy nagy csend lett hirtelen. És már ölég régóta tart, hogy feltűnjön. Jelentem: feltűnt, úgy, ahogy én eltűntem a blogomról, mert nem volt kedvem hozzá(m). Biztos sokan vannak ezzel így, tehát - ha innen nézzük -, ezzel is kedveskedni próbáltam embertársaimnak.

Érthető és következik logikailag is, hogy a megfeleléskényszer rossz irány. Mindig másoknak és soha magunknak. Ebből következően válunk önzővé, jobb esetben. Hogy micsoda a rossz eset? A tehetetlenség. Az esetleges kis játszmák csalfa öröme, permanens kitaszítottság a nagy játékból. Dehát nem az a legény, aki süt, hanem aki állja! Ezért hanyagolom a pékmesterséget.

"Hajnalban kel, mindig álmos, fehér ruhában kenyeret süt és nem a pék. Mi az? De, a pék!!!" Ugye-ugye, a folytonos oppozíció, a valami ellen szegülés meghozza a várva várt eredményt. Látjuk-halljuk ezt a hétköznapokban, ilyenkor kívánom azt, hogy legyen ünnep. Bár engem rég nem érdekel... Hiába a pörgés, mégsem indul el.

A viszontlátásig...

 

Szólj hozzá!

Címkék: vicc fáradtság várakozás irónia miért?


2009.03.23. 02:24 Mr. Lansky

Bohóc

Kifelé, másnak, őszintén és önmagának. Kifelé nevet, befelé sír. Kifelé látható, befelé érezhető. Keserédes, marcangoló, mégis átszellemült és bíztató.

A kölcsönmosoly jó esetben nálunk marad. Aztán önállóan gazdálkodhatunk vele. Okosan, okoskodva, előbb-utóbb úgyis legörbül a szájunk széle. Érdemeink és annak elismerése mellett elmegyünk, ahová sohase hívott senki bennünket. Naívan, önmagunkat megalázva, adagnyi cinizmussal kompenzálva. Mert kompenzálunk, mást mutatunk, az igaz-való ugyanis keveseknek tetszene.

Kisstílű napi rutinban várjuk a holnapot. Várjuk, hogy indulhassunk végre és újra. Ugyanoda, ugyanazért. Örülünk, ha befejezzük. Elfogadjuk, mert úgy könnyebb, hisszük, hogy nyugalom vár. Kínlódás és unalom. Valóság az álomban, mivel már régóta nem álmodunk. Inkább elfogadunk, már huncutságból sem harcolunk.

Tagadhatalan: van benne ráció, a könnyebb ellenállás szintre hoz, lázgörbe mentességünk kellemes semmitmondóvá zülleszt mindnyájunkat. Jól működő gépezetté, a nagy rendszer olajozott csavarjává, aki kicsi, de nélkülözhetetlen. Kár lenne ezt elhinnünk. Nézzünk inkább a bohócra. Ő sosem hazudik, nem a konformitás bajnoka. Másképp: érzelemmel és értelemmel áll előttünk.

Aztán előadás után, midőn a festéket mossa arcáról az öltözői tükör előtt... mégis ugyanő tűnik elő. Egy mosolykölcsönző ember. Kifelé, másnak, őszintén és önmagának. Bohóc.

A viszontlátásig...

1 komment

Címkék: kult vicc lét irónia látszat


2009.03.19. 23:38 Mr. Lansky

Hagyd megtörténni...

Első blikkre passzív rezisztenciára szólít a hedlájn, aztán bele- és újragondolva változik a kép. Óráról órára, percről percre élünk és mindeközben nehezen szűrhető le a valós, a dolog, ami számít és befolyásol. Töprengéseim eddigi eredménye annyi talán – és meglehet: nem is érdemes ezt továbbgondolni -, hogy teljesen mást jelent megélni és túlélni.

Egyszerű, akárcsak a faék, mégsem könnyű mögéje látni. Tudvalévő, hogy nekem mindig a tipikus botránykő szerep jutott osztályrészül, kénytelen-kelletlen ebben tetszelegtem a külvilág előtt. Ennek természetesen rengeteg előnye van, de legalább annyi hátulütője is. „Kilátszani” és ezt elviselni nem könnyű feladat, de amennyiben napról napra így kelünk és fekszünk, hamar megbarátkozunk vele. Ez tűnhet persze ripacskodásnak, de szerencsém van, mert esetemben ritkán válik azzá.

A ripacskodás ugyanis számomra nem más, mint az önmagunkba való folyamatos belehalás. A ripacs nem, a botránykő ellenben hagy nyomot másokban. És ezt bízvást a szerencséjének tudhatjuk be – néhanapján balszerencséjének.

Vizsgálódjunk azonban egy kicsit közelebbről. Úgy vélem, ha adott szituációkban – bár jószándéktól vezérelve, de mégis – túlélésre játszunk (ez jelent katarzist számunkra), akkor bizony jó úton járunk. A bibi mindössze annyi, hogy ezt kifelé, a külvilágnak prezentáljuk. És nem befelé, önmagunknak.

Ellenkező esetben, amennyiben valóban megéljük a velünk történéseket, nomeg van bátorságunk „kicsúszni a jégre”, sokkal több a jutalmunk befelé. És ezzel együtt közvetlen kapcsolataink (kiváltképp az adott szituáció szereplői) is többet kapnak, a többit meg ott egye meg a fene. Valahol errefelé kell keresni az ebet a hantolásban, ugyanis egyértelművé válik, hogy a ráció, a gondolat „csak” bizonyos szintig visz előre - akármilyen helyzet(komikum) is fogadja a belecsöppenésünket.

Másfelől nézve az intuíció, a beleérzés, ti. annak azonosítása, hogy „Mi a fenét keresek itt és pont ővele (velük)?” az már keményebb dió, másféle-fajta szívet és agyat kíván. A szituációkat megélve (én nem túlélésre játszva) látszólag méretesebb és fájdalmasabb ütés érheti fejünket a betonon. Mondom, látszólag.

Lassacskán bár, de mégis eljutottam odáig (inkább érzésben, mint gondolatban), hogy a játék a túlélésre egy mérhetetlen ökörség. Inkább hagyom megtörténni, nem variálok, nem számítok, csorgatom a maga az útján, a nagy áradásokat pedig agyilag terelgetem vissza az emberi mederbe. Többnyíre sikerrel, néhanap azonban kudarcélmény a részem.

Mégis tartom magam a szentenciához: hagyd megtörténni és ne halj bele!

A viszontlátásig...

 

1 komment

Címkék: kapcsolat lét életmód erkölcs érték


2009.03.15. 01:24 Mr. Lansky

Családi pótlék

Ez most nem okfejtés, hanem egy géppel írott beadvány az átkosból. Helyesírási bakikkal tűzdelt, mégis zseniális. Tessék!

Tisztelt Területi Egyeztető Bizottság!

Azzal a kérdéssel fordulok a t. Területi Egyeztető Bizottsághoz, hogy családi pótlék ügyében állásfoglalni szíveskedjenek.

1962-ben nősültem. Özvegyasszonyt vettem feleségül, akinek volt egy felnőtt leánya. Apám gyakran ellátogatott hozzánk, aminek az lett a vége, hogy, hogy feleségül vette mostoha leányomat.

Ezekután természetesen mostohaleányom lett a mostoha anyám, az apám pedig a vejem. Apám feleségének, illetőleg a mostoha leányomnak, aki egyben az anyám, született egy fia; akinek ezek szerint a mostohatestvére vagyok, mostohaleányom anyjának vagyok a férje, így a feleségem lett a nagyanyám.

Időközben azonban a feleségemnek is született egy gyermeke, aki apámnak a sógóra lett, nekem pedig a nagybátyám egyszemélyben, mert ha a mostohaanyám testvére a fiam, akkor magamnak az öregapja vagyok.

Kérem megitélni, jár-e családi pótlék a gyermekemnek, illetőleg a nagybátyámnak?

 

A viszontlátásig...

Szólj hozzá!

Címkék: hülyék vicc kapcsolat


2009.03.07. 01:08 Mr. Lansky

Dobolni szeretett volna

Tucatnyi évvel ezelőtt ilyen (fel)ütéssel jelent meg miniportré rólam. Bizony: a cím sokat sejtető. Első nekifutásra vegyük alapul a kijelentést. A dobolni az érthető, ehelyütt keveset foglalkoznék vele, tettem ezt már korábban, de a 'szeretett volna' az már jóval bonyolultabb. Kezdjünk neki hát!

Vallom, hogy fiatalon, kölyökfejjel és ifjonti hévvel (a szentendreit mindig jobban komáltam) megérezzük, hogy mi a jó, mi a nekünk való. Elraktározzuk, szövögetjük hozzá a hálót, sokszor rózsaszínből, aztán - módjával és kisebb-nagyobb vehemenciával - próbáljuk lépéseinket terelgetni az álomteljesítés irányába. Furcsamód a fejünkben vagyon az irreális célképzet és pár nagyon is megvalósítható álom.

Think big! - adta ki az ukázt Lee Iacocca, aztán ha eljutsz a kétharmadáig, addigra  vagy akkor már megérte. Ugyanis álmodni mertél. Valamiről, ami lehet irreális, de mégis lendületet, erőt és kitartást ad. A dolgaidhoz, az életedhez, illetőleg annak értéken mérhető kiteljesítéséhez. Önnön "szinkbigem" az MNB elnöki posztja volt és bár a bemeneti feltételeim adottak hozzá (monetáris intézmények és szabályozás szakközgazda), mégsem kell rettegnie Simor Andrásnak. Lévén jobbára és néhanapján inkább a kisebb méretű álmaim köddé válása szomorít el.

Így van ez a dobolással és a vívással. Vajon mi hiányzott hozzájuk? Hát a feltételek, semmi más. Vidéken, kistelepüléseken ritkaságszámba mennek a vívótermek, kénytelen-kelletlen más sportágat választ a zsenge ifjúság. Ezzel ellentétben a zene már elérhető. Jártam én is zeneiskolába, furulyáztam, tangóharmónikáztam, és végül - félautodidakta módon (a másik félért ehelyütt is hadd fejezzem ki köszönetem Kanizsay Péternek!) - megtanultam gitározni is.

Való igaz, hogy az ütőhangszer is megadatott: a gimnáziumi vegyeskart kísértük Vereczkey Andrissal, ő zongorán, én pedig csörgődobon, lévén katalán népdalról volt szó. Ennyi, és nem több. Kis idő múltán erre még rájött Csülök, a Kispál és a borz egykorvolt dobosa, akitől kaptam-vettem pár dobleckét, majd kacérkodtam Michellel is (Szentmihályi Gábor - Első Emelet, Rapülők), mégsem kérdeztem rá nála... Végül beláttam, hogy kizárólag magamra kell haragudnom, amiért nem lettem dobossá.

Él bennem egyfajta kompenzálás, úgymint folyamatos és kizárólagos figyelem a ritmusszekción (zenehallgatás vagy koncert közben), a kollokviumon kedvenc külföldi és magyar dobosom "kitalálását" jeles (5) érdemjeggyel honorálom - jelzem, eddig még senki sem hozta a helyes megoldást -, illetőleg vezetés közben is gyakrorta hülyének néznek útitársaim a folyamatos kéz- és lábmozgás okán.

Lehet, hogy mégis felkötöm a gatyát, aztán nekiállok? Lehet. Két dolog vonz (és elragad) benne, de azok rettentően. Egyrészt a feszes monotonitás (jobban mondva: annak tűrése), másrészt a fantázia. Lévén az ütem, a ritmus, a variációk már a korai és kevéssé civilizált kultúrákban is közérthetőek voltak mindenkinek. Vegyük példaként a sámánok táncát, az indiánok ünnepeit, az afrikai törzsek szertartásait... Rendezőelvként, normaként szolgált és szolgál mindmáig. Ugyanúgy a civilizációt is eluralja, ha máshol nem, hát a szexualitásban.

És minő véletlen: a Zeneakadémián a legnívósabb jazzdobvizsga Ravel majd' 7 perces Bolerójának hibátlan végigütésével abszolválható. No comment. Egyszerűnek és könnyen teljesíthetőnek tűnik. Tessék kipróbálni! Elárulom: elsőre sem fog menni...

Visszatérve a 'szeretett volnára': ami nekem jutott/maradt az a kiváló időzítés és az ütemérzék. Ezekkel sokak állítása szerint jól sáfárkodom és állítólag némi fantázia is szorult belém. Vajon állíthatom-e, hogy elértem az út kétharmadáig? Talán, vélhetően.

De megyek tovább, mert hiszem, hogy sohasem késő, csak az időzítést kell eltalálni. Három, és...

A viszontlátásig...

Szólj hozzá!

Címkék: zene játék kult rend káosz érték


2009.03.01. 02:05 Mr. Lansky

Pop, csajok, satöbbi - Vol. 5.

Szerdai szösszenet. Kissé melankolikus, de az is kell néhanapján. Néha és nem minden nap.  Ennek okán rövidebb is, akárcsak a paplan, ha túlnyújtózzuk. A kezünk mindenesetre föléje tegyük és - Fábry után szabadon - "éljenek a csajok!"

  1. Bruce Springsteen: I’m going down
  2. Pál Utcai Fiúk: Csak úgy csinál
  3. Bay City Rollers: I only want to be with you
  4. Fonyó Barbara: Meseautó
  5. Roxette: Sleeping in my car
  6. Aerosmith: Don’t wanna miss a thing
  7. Cserháti Zsuzsa: Különös szilveszter
  8. Demjén Ferenc: Miért
  9. Don McLean: Starry, starry night
  10. Guns n’ Roses: Knockin’ on heaven’s door
  11. Republic: Madárjós vakáción
  12. Pink Floyd: Wish you were here

 

A viszontlátásig...

Szólj hozzá!

Címkék: zene játék kapcsolat öröm csajok pech


2009.02.26. 23:31 Mr. Lansky

Hetvenhét

Hamár magyar népmesére futja ennyi, akkor bonmot-ra is. És különben is: most nincs kedvem írni, ezért inkább idézek - azt is csak pontosan és klasszikustól. Lássuk hasonlítható-e a parasztköpés az aranyköpéshez, avagy népi hagyomány kontra szuperurbanoid Woody Allen...

Gyerekkoromban egyszer eltűntem pár napra otthonról. A szüleim azonnal reagáltak, kiadták a szobám.
Ahányszor a homokozóban játszottam, a macska mindig megpróbált betemetni.
Anyám nem akart még szoptatni sem. Azt mondta, hogy csak mint barátot szeret.
Amikor megszülettem, az orvos azt mondta az apámnak: „Sajnálom, mindent megtettünk, de mégis kinyomta magát.”
Egyszer emberrablók raboltak el, és elküldték apámnak az egyik ujjamat. Azt üzente vissza nekik, hogy neki több bizonyíték kell!
Mondhatnám, hogy a szüleim nem szerettek. A kádban általában hajszárítóval és rádióval játszottam.
Egyszer megkértek, álljak modellt egy plakáthoz. A plakát fogamzásgátlót reklámozott...
Egy kisállat-kereskedésben dolgoztam. Az emberek állandóan kérdezgették, hogy nőttem ilyen nagyra.
A lányoktól nem kaptam semmilyen megbecsülést. Egyszer elmentem egy randira. Két órát vártam a sarkon. Odajött egy lány. Megkérdeztem: „Te vagy Louise?” Azt kérdezte: „Te vagy Rodney?” Azt feleltem: „Igen, én vagyok.” Erre ő azt mondta: „Nem, nem én vagyok Louise.”
Elég pattanásos voltam. Egyszer elaludtam a könyvtárban és arra ébredtem, hogy egy vak ember olvassa az arcomat.
Egyszer azt mondtam az apámnak, hogy már unom a körbe-körbe szaladgálást, erre odaszögezte a másik lábamat is a padlóhoz.
Amikor apám szexre vágyott, az anyám az én fényképemet mutogatta neki.
A nagyapám amúgy igen jelentéktelen ember volt. A temetésén a halottaskocsi ment leghátul.
Már hetedik éve, hogy anyósom átjön karácsonykor. Idén újítunk. Beengedjük.
Szeretem ezt az aranyórát. Apám a halálos ágyán adta el nekem.
A feleségem alapjában véve gyerekes. A múltkor is bejött a fürdőszobába és elsüllyesztette a papírhajócskáimat.
Az egyetlen alkalom, amikor a feleségemmel egyszerre volt orgazmusunk akkor volt, amikor a bíró aláírta a válóperes papírokat.
Szép dolog a szerelem egy férfi és egy nő között... feltéve, ha a megfelelő férfi és a megfelelő nő közé kerül az ember.
Vajon miért mondja minden nő, hogy csapnivaló szerető vagyok? Hogy tudnak ilyen végleges álláspontra helyezkedni 3 perc alatt?
A feleségem szeret szex közben hozzám beszélni. A múlt éjszaka is felhívott egy szállodából.
Elmentem egy masszázsszalonba. Sajnos önkiszolgáló volt.
Egy utcalány azt mondta nekem, fáj a feje.
Egy lány felhívott: „Gyere át, nincs itthon senki.” Átmentem. Tényleg nem volt otthon senki.
Rossz szerető vagyok. Egyszer kifütyült egy kukkoló.
Vettem egy könyvet, aminek „100 új pozitúra” volt a címe. Kificamodtam – egy nyomdahiba miatt.
Hiszek a szexben és a halálban: két olyan élmény, amelyben csak egyszer van része az embernek.
Van egy óriási sztorim az orális fogamzásgátlásról. A múltkor megkértem egy lányt, hogy feküdjön le velem, és ő nemet mondott.
A szex mocskos dolog? Persze, csak ha jól csinálják.
A barátnőm azt mondta a múltkor az ágyban, hogy perverz vagyok. Azt válaszoltam: Nagy szavak ezek egy kilenc éves kislánytól.
És együtt alszik majd a bárány és a farkas, de a bárány nem alszik majd jól.
Hogy higgyek Istenben, mikor pont a múlt héten egy villanyírógép billentyűje becsípte a nyelvemet...
Nem az a kérdés, hogy van-e mennyország, hanem az, hogy hányig van nyitva, és melyik busszal lehet odajutni.
Az hagyján, hogy nincs Isten, de próbálj meg vasárnap vízvezeték szerelőt találni!
Mi vár ránk a halál után? A mennyország? A pokol? És lányok lesznek ott?
NEKED ateista vagyok; Istennek viszont lojális ellenzék.
Bárcsak adna Isten egy világos jelet! Mondjuk egy nagyobb összeget a nevemre egy svájci banknál.
Ha választanom kell a pápa és a légkondicionáló között, az utóbbit választanám.
Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről.
Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok.
Az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és kibírhatatlanra.
Nem félek a haláltól, egyszerűen csak nem szeretnék akkor ott lenni.
Megérheted a száz évet, ha lemondasz mindarról, ami miatt megérné megérni a száz évet.
Osztrigát pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott – ne beteg, ne sebesült – halott!
Érdekes arca van. Érdekes hogy ez egy arc.
Az arca olyan volt, mint Louis Armstrong hangja.
Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól.
Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.
Az agyam a második legkedvesebb szervem.
Valószínűleg túl lassú vagyok. Nemrég elütött egy autó, amit két ember tolt.
Könnyű boldognak lenni, ha semmi más gondod nincs az életben, minthogy mennyi nyálat eressz ki a szádon.
Beültem egy étterembe, ahol minden fogást M.E.F. áron számláztak: Más Emberek Fizetése szerint.
Chaplin, indulásából következően, fantasztikus akrobata képességekkel érkezett a filmiparba. Nekem nincs ilyen hátterem. Nekem a szöveg az erősségem – a bemondásaim valószínűleg jobbak, mint Chaplinéi.
Ha újra születnék, inkább néger kosárlabdázó szeretnék lenni.
Félszemű, féllábú zsidó néger vagyok. Kell még valami?
Negyedórán belül el akartam venni feleségül... Fél órán belül már eszembe se jutott, hogy ellopjam a retiküljét.
A főiskolán a metafizika órán puskáztam: belenéztem a mellettem ülő fiú lelkébe.
Annyira csúnya, hogy ha a szótárat kinyitod a „csúnya” szónál, az ő fényképét találod.
Ha nem lennének zsebtolvajok, nulla lenne a nemi életem.
Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.
Kétféle ember létezik: a jó és a rossz. A jó ember jobban alszik, viszont úgy néz ki, a rosszak jobban élvezik az ébrenlétet.
Nem vagyok nagy ivó. Szilveszterkor két martini után megpróbáltam elrabolni és Kubába téríteni egy liftet.
Mosolyogni annyi, mint magunkról elfeledkezni mások kedvéért.
A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.
Nem vettek be a sakkcsapatba a magasságom miatt.
Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
A: Minden ember halandó. B: Szókratész ember. C: Minden ember Szókratész.
A lényeg, hogy a halálra ne úgy gondoljunk, mint a végre, hanem inkább úgy, mint költségeink lefaragásának igen hatékony módjára.
Legszívesebben megölném magam, de ez nem oldaná meg az összes problémámat.
Az emberiség - ma inkább, mint valaha - válaszút előtt áll. Az egyik út a kétségbeesésbe és a végső reménytelenségbe vezet. A másik a teljes pusztulásba. Imádkozzunk, hogy a helyes utat válasszuk.
Csodálom azokat, akik meg akarják ismerni a világegyetemet, holott épp elég nehéz eligazodni a kínai negyedben is.
Érdekes módon a mai csillagászok szerint a világegyetem véges. Ez egy rendkívül vigasztaló dolog, különösen azoknak, akik mindig elhagynak dolgokat.
Nem akarok az életművem által halhatatlanná válni. Úgy akarom elérni a halhatatlanságot, hogy nem halok meg.
A totális, őszinte demokrácia híve vagyok. De azt hiszem, az amerikai rendszer is beválhat.
Nem igaz, hogy nárcisztikus vagyok. Ha egy ókori mitológiai alakkal kellene azonosulnom, az nem Narcissus lenne. Inkább Zeusz.
Hálás vagyok a nevetésért, kivéve, ha a tej az orromon jön ki.
A halálbüntetés jobban kifejtené bűnmegelőző hatását, ha a bűn elkövetése előtt hajtanák végre.
Az idő a természet eszköze arra, hogy ne történjen minden egyszerre.
 

A viszontlátásig...

 

Szólj hozzá!

Címkék: hülyék kult vicc kapcsolat csajok miért?


süti beállítások módosítása